Kertész Erika

Egy régebbi írásom 2011-ből.


40 éves a Debreceni Jazznapok. A 40 év csúcsa az 1980-as évek első fele volt fesztivál jellegével, különös hangulatával. A szabad világ levegőjét hozták el számunkra a nyugati formációk. Hippi korszakot idéző nyugati vendégek, világsztárok, budapesti rokonok, pótágy, jazznapok. A Tátrai-Török Tandem szenzációs koncertjei (ködös információk) ma is aktuálisak lehetnének. Spontán hajnali tüntetés, brutális rendőr roham, jazznapok. Pege Aladár mint jelenség, szólókoncert húsz ember előtt, a világhírű kiröhögése, a műsor félbeszakítása Pege intelligens, de határozott rendreutasításának idejére.

40 éves a Debreceni Jazznapok. Ebből az alkalomból érdekes és kiváló programmal állt elő a neves rendezvény; kiemelt vendég Szakcsi Lakatos Béla. A helyszín megválasztása variációjában új volt, és mindenképpen megtartandónak vélem. [Ez sajnos nem így lett.] A műsorfüzet válogatást ad nemcsak az idei választékból, hanem az elmúlt 40 évről is; érdemes eltennünk emlékbe, újabb 40 év múltán becses kincs lesz. A füzet Turi Gábor kiváló munkája. Mint minden helyi kiadvány, így ez sem mentesülhetett Kósa Lajos bevezetőjétől és fényképétől. Megadja a ritmust, de mi nem táncolunk. Az idén sajnos csak belepillantani tudtam a műsorba. Szakcsi, mit mondhatnék mást? - zseni. Vasvári Pál húrproblémákkal küszködött. Wesser Patrik nagyszerű dobolását próbáltam összevetni az apró Borlai Gergő játékával, akit egykor zuglói otthonában volt szerencsém hallani, de ilyen távlatból letettem róla.

Egy előadáson tudtam teljes egészében ott lenni. Kertész Erika és Rátonyi Róbert fantasztikus koncertet adott. Rátonyi briliánsan zongorázik, a legnagyobbak közé tartozik. Kertész Erika visszafogott személyisége, bája, intelligenciája, búgó hangja, mely ha kell tud kemény vagy érces lenni, lenyűgöző. A délutáni beálláshoz képest ("nem túl hangos?") teljesen új, különösen odaillő, vagyis a zenéhez, a terem méretéhez és hangulatához, a közönséghez, és önmagához illő ízléses öltözetben jelent meg. A cipő nélküli fellépés meghitté, barátivá, otthonossá tette a koncertet e kisebb teremben, mely zsúfolásig megtelt; sokan álltak. Az ajtónak dőlve jól láthattam a mozgást, mely csekély volt, minimális cserélődéssel. Az előadás szó szerint lenyűgözőnek bizonyult. A vastapsot követő ráadásnál kis fáradtságot éreztem, kitűnő volt, de már a földön álltunk. A fergeteges tapsvihar után dedikált lemezt lehetett venni egy kis asztalkához telepedő művésznőtől, de senki nem ment oda. Maloschik Róbert hiába tett meg mindent, a közönség pillanatok alatt távozott. Ha mégis meggondolnák magukat, itt pótolhatják a mulasztást.


Kertész Erika

Missing