Süllyedő nemzet

Németországi tapasztalatok azt mutatják, hogy az úgynevezett Vergangenheitsbewältigung-ot, vagyis a történelmi közelmúlt feldolgozását a művelt réteg, a fiatal korosztályok is társadalmi és nemzeti kötelességnek tekintik. Magyarországon ugyanakkor megpróbálják elhallgatni a holokausztot, megpróbálják szűk "zsidó üggyé" degradálni, amire a nemzet legföljebb némi távoli sajnálkozással tekint. Az iszonyú valóság feltárására nincs lehetőség, de még a történelmi dokumentumok megjelentetésére sem. A nemzet felelőssége még csak föl sem vetődhet, pedig már Bibó István szorgalmazta a nemzet szembesítését a holokauszt tényeivel. Ehelyett 1990 után a magyar értelmiség egy része úgy döntött, hogy a holokauszt alól fel kell mentenünk magunkat, ám ezzel a nemzeti tudatot történelmi hazugságra alapozták. Ékes példa erre a német megszállás áldozatainak emlékműve. Ez és a Horthy-kultusz, az antiszemita írók nemzeti nagyságként való bemutatása, szellemük beemelése a köznevelésbe, így együtt és külön-külön is a hatszázezer meggyilkolt magyar zsidó emlékének nyilvános meggyalázása. Ugyanakkor a magyar történelmi tudat is sérült, mert elmaradt a lélek szabadságát biztosító tisztázó önvizsgálat. Az idő múlásával ez a mulasztás már nem lesz pótolható. Az Orbán-rendszer generálta antiszemitizmus egy pusztuló társadalom utolsó gesztusa. Tanúi vagyunk, ahogy egy nemzet süllyed el.


Kertész Imre után szabadon.