Papok

Faggyas atyát rendszerellenes tevékenység vádjával két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, még a 70-es évek elején. Szabadulása után kétkezi munkából élt, papi hivatását csak a rendszerváltás után folytathatta, mint nyugdíjas kisegítő lelkész. Indulatos, de határozottan szimpatikus ember volt. Egyszer megállított egy fiatal lányt az utcán, és megkérdezte tőle, tudja-e hogy a pólójára az van írva angolul, hogy gyertek bikák? Hányszor hallatszott gyóntatószékéből kiabálása: "Maga sportot űz a gyónásból!?" A hívek feljelentették a püspöknél, mert szemükbe mondta az igazat. Megkeseredve költözött egy papi otthonba.

Gellért atya eredetileg ferences szerzetes volt. Derű, emelkedettség, nyugalom, és szeretet áradt belőle. A rendből az 50-es években az állami keretszámok miatt elküldték. Hajdúsámson plébánosa volt. Sokszor találkoztam vele Debrecenben. Alacsony, kemény kötésű parasztember volt, özönvíz előtti táskával, benne a misézéshez szükséges felszereléssel. Kemény kézfogása után mindig mondott egy a helyzethez illő latin közmondást, amit azonnal lefordított magyarra. Rendszeresen elutazott az esztergomi rendházba, három vonattal. Határtalan nagy szegénységben élt boldogan. Láthatóan bensőséges viszonyban volt Istennel.

Bányai atya Szarvasról járt Debrecenbe tanítani. Tudós pap volt, elméleti ember. Tomista teológus, munkáit saját maga adta ki alacsony példányszámban. Isten háta mögötti helyen szolgálta Istent.

A szomorú pap mindig szomorú volt. Búsan nézett körül a templomban, Isten tudja csak honnan beszerzett különös cipőiben. Ő volt ott a fiatal káplán mindaddig, amíg egy szomorú reggelen, gyanútlan plébánosa üresen nem találta szobáját. Egy nővel megszökött.

A vagány pap fiatal volt és bőrnadrágos. Sok fiatal rajongott érte. Szeretett vagányan tréfálkozni. Ő sem mert szembenézni önmagával, titokban szökött meg egy nővel, egyik rajongójával.

Püspökszentelés. 1993 nyara. Az oratórium ablaka lenéz a szentélyre, onnan követem az eseményeket a budapesti tv stáb (MTV) társaságában. Szimpatikusak, lelkiismeretesek, korrektek. Áldozáshoz lemegyek, hátul a folyosón ki a templomudvarba. Odáig ér a sor, az áldoztató pap jön a Szentséggel. Leghátul állok, mellettem két ferences szerzetes. Az egyikőjük Barsi Balázs volt.

Észak-alföldi falu, egri szeminárium, innsbrucki egyetem. Világban gondolkodás. Intellektualizmus, filozófia, teológia, ezek határainak kutatója. Kristálytiszta levezetések. Német, spanyol, ógörög, latin nyelv tökéletes ismerete. Előadásait hallgatni olyan, mint Aquinói Szent Tamást olvasni. Nyílt, egyenes, becsületes jellem. Nem római professzor. Jelenleg Nyíregyháza-kertváros plébánosa. Krakomperger Zoltán.

Imre atyát én csak Imre bácsinak hívtam. Keresztapám ő, aki 1966. május 1-én megkeresztelt. Több mint két hónapos voltam akkor. Imre bácsi már a háború alatt is pap volt. Ehhez képest csak néhány éve halt meg, ő is csodálkozott, hogy még mindig él. A Rákosi-korszakot Komádiban élte át, majd Debrecenbe került. Gyomán fejezte be aktív korszakát. 1978-tól Debrecenben élt nyugdíjas kisegítő gyóntatóként. Gyerekként mindig érdeklődve hallgattam, ahogy nagyapámmal órákig elbeszélgetnek. Két világ találkozása volt ez, két végtelenül toleráns világé. Rendszeresen járt hozzánk, csokoládét, szőlőt, mézet (méhészkedett), hatalmas kerek friss ropogós kenyeret, és nagyapámnak bort hozott. Mindig adott. A hívek szerettek nála gyónni, mert nem lehetett olyan bűnt mondani, amire ne legyintett volna, semmi az, nem számít. Nem feddni, gyógyítani akarta a lelkeket. A fűtést azonban nem hagyta a véletlenre, saját kezébe vette a dolgokat. Ahol csak tehette, így otthonában is három párhuzamos fűtési rendszert épített ki. A cserépkályha mellé gázkonvektort szereltetett, és radiátort is, ami egy vegyes tüzelésű kazánra volt rákötve. Bármikor be lehetett csöngetni hozzá, ha nem ért rá megmondta, ha igen, órákat lehetett beszélni vele bármiről. Tiszta égszínkék szemű magas férfi volt. Intelligens, megértő, toleráns római katolikus pap. Ritkán esnek így egybe ezek a dolgok. Figyelmes, érdeklődő kíváncsisággal tekintett az emberre. Balogh Imre (1913-2007).