A perverzitás rendszere

Olvasom Orbán Viktor néhány órája közzétett levelét, amelyben a miniszterelnök eldöntötte, hogy Magyarországon a szellemi közélet nem foglalkozhat a holocausttal. Megtiltja, hogy ezt a problematikát sajátunknak tekintsük, hogy ezt az erkölcsi traumát a magyar szellemi tudat befogadja és a dolog méretének megfelelően foglalkozzon vele. A kulturális önmeghatározást felváltotta a nemzeti érzés, vagyis a valahová tartozás agresszív formája, a nacionalizmus. Kelet-Európában ez a betegség gyógyíthatatlannak látszik. Valószínűleg azért, mert hiányzik az önvizsgálat, az önismeret képessége. A szellemi jelenségeket vizsgálva azt figyelhetjük meg, hogy a magyarság hamis képet formál önmagáról, mely most éppen a német megszállás áldozatainak emlékművében csúcsosodik ki. Tisztán látjuk, hiszen itt élünk, hogy a hazugság sohasem volt még olyan történelemformáló erő, mint az utóbbi négy évben. Az embernek van egy különös perverzitása, az hogy szereti magát mindig áldozatnak látni. Nem tudom milyen gyönyörűség vagy kéjmámor van ebben, de így van. Négy évvel vagyunk Orbán Viktor rendszerváltása után, és a hivatalos történetírás a miniszterelnököt követve máris azt bizonygatja, hogy a magyar nép 1944. március 19-től kezdve 46 évig úgyszólván nem is volt jelen, és ezért semmiféle történelmi felelősség sem terheli. Az önmagunkról alkotott hamis kép odáig terjedt, hogy saját gyilkolásainknak állítunk emlékművet, ahol mi, a gyilkosok vagyunk áldozatként bemutatva. Ez a hazug ideológiai nyálka, hamis történelemszemléletet szült, mely igazolja és hősies magatartásnak ábrázolja azt, amit jobb lenne világosan, tisztán, önvizsgálattal, önbírálattal feltárni. Ez egy olyan pszichológiai helyzetet teremtett, amely beszűkülést hozott magával, amit struktúrális beszűkülés követett, vagyis létrejött egy diktatórikus harmadik út, egy zárt társadalom, ami nem Európa, és nem is Ázsia, nem tudni mi. Perverzió.


Kertész Imre után szabadon.


Orbán Viktor levele

Keresztény antiszemitizmus

Magyarok