A perverzitás rendszere

Olvasom Orbán Viktor néhány órája közzétett levelét, amelyben a miniszterelnök eldöntötte, hogy Magyarországon a szellemi közélet nem foglalkozhat a holocausttal. Megtiltja, hogy ezt a problematikát sajátunknak tekintsük, hogy ezt az erkölcsi traumát a magyar szellemi tudat befogadja és a dolog méretének megfelelően foglalkozzon vele. A kulturális önmeghatározást felváltotta a nemzeti érzés, vagyis a valahová tartozás agresszív formája, a nacionalizmus. Kelet-Európában ez a betegség gyógyíthatatlannak látszik. Valószínűleg azért, mert hiányzik az önvizsgálat, az önismeret képessége. A szellemi jelenségeket vizsgálva azt figyelhetjük meg, hogy a magyarság hamis képet formál önmagáról, mely most éppen a német megszállás áldozatainak emlékművében csúcsosodik ki. Tisztán látjuk, hiszen itt élünk, hogy a hazugság sohasem volt még olyan történelemformáló erő, mint az utóbbi négy évben. Az embernek van egy különös perverzitása, az hogy szereti magát mindig áldozatnak látni. Nem tudom milyen gyönyörűség vagy kéjmámor van ebben, de így van. Négy évvel vagyunk Orbán Viktor rendszerváltása után, és a hivatalos történetírás a miniszterelnököt követve máris azt bizonygatja, hogy a magyar nép 1944. március 19-től kezdve 46 évig úgyszólván nem is volt jelen, és ezért semmiféle történelmi felelősség sem terheli. Az önmagunkról alkotott hamis kép odáig terjedt, hogy saját gyilkolásainknak állítunk emlékművet, ahol mi, a gyilkosok vagyunk áldozatként bemutatva. Ez a hazug ideológiai nyálka, hamis történelemszemléletet szült, mely igazolja és hősies magatartásnak ábrázolja azt, amit jobb lenne világosan, tisztán, önvizsgálattal, önbírálattal feltárni. Ez egy olyan pszichológiai helyzetet teremtett, amely beszűkülést hozott magával, amit struktúrális beszűkülés követett, vagyis létrejött egy diktatórikus harmadik út, egy zárt társadalom, ami nem Európa, és nem is Ázsia, nem tudni mi. Perverzió.


Kertész Imre után szabadon.


Orbán Viktor levele

Keresztény antiszemitizmus

Magyarok

A felejtés civilizációja

Az emberiség történetében elmúlt egy korszak, egy emberi magatartás végérvényesen eltűnt. Az ember ámulatáról van szó a teremtés felett, ez az ami elmúlt, az élet feletti csodálkozás múlt el, és ezzel együtt az élet tisztelete is. Az új idő a gyilkosság korszaka. Ma a gyilkosság nem kihágás, hanem a másik élőlénnyel szembeni természetes magatartás. A kapitalizmus lényegéhez tartozik a versenyképtelenek pusztulása. A kapitalizmusban aki nem sikeres az elbukott. A gyilkosság tehát mint létszemlélet, mint kortünet jelenik meg. Gyilkolás mindig létezett, a rendszerré vált gyilkolás azonban új dolog. Gyilkolás mellett normális hétköznapi élet, ez új találmány.

Az élet leértékelődésének, az egzisztenciális hanyatlásnak az oka a történelmi tapasztalatból származó katartikus tudás elhárítása. Korunk embere számára egyetlen érték létezik, a szenvedéstől mentes élet. A szenvedés nem is olyan régen még az emberi sors megélését, a lét fájdalmát jelentette, a legmélyebb tudás forrásának tekintették, ami nélkül alkotás nem képzelhető el, semmiféle emberi mű nem jöhet létre. Az ember a szenvedéssel együtt a valóságtól is megszabadult. A feledés civilizációja ez, ahol a mosoly vicsorgássá torzul. Nem szenvedünk, de boldogtalanok vagyunk. A boldogság gondolata a teremtéssel rokon gondolat, nem nyugalmi állapot, nem egyenlő a békességgel. Ellenkezőleg, a boldogság a legsúlyosabb belső küzdelmet rója az emberre, azt hogy roppant igényei mértéke szerint elfogadtassa önmagát önmagával. Az embernek vissza kell találnia önmagához, személlyé, individuummá kell válnia, hogy megmentse a lelkét. Nincs boldogság szenvedés nélkül.


Kertész Imre után szabadon.

Horthy zsidó barátja

Báró Chorin Ferenc ügyvéd, a Weiss Manfréd család feje Horthynak volt jó barátja, bridzseztek is együtt. Amikor bevezették a zsidó törvényeket, megdöbbenve tapasztalta, hogy azok rá is vonatkoznak. Sértődött és felháborodott levelet írt Horthynak, hogyan fordulhatott az elő, hogy ő aki kiváló kapcsolatokkal rendelkezik, gyárakat alapított, a világkereskedelem egyik számottevő alakja, a csendőrök háborgatják. Azt, hogy végül nem került gázkamrába, egyedül a németeknek köszönhette.

Csepeli gyárát eladta a Gőring Műveknek. A közvetítő egy magas rangú SS-tiszt, Kurt Becher volt, aki megígérte, hogy a család elhagyhatja Európát. Megállapodtak, vonatra szálltak Portugália irányába. A vonat körbe járta velük Európát. Egy holland sorstárs család ugyanekkor szintén üzletet kötött a németekkel, ám ők Auschwitzban szálltak ki a vonatból, anélkül, hogy tudták volna hol vannak. A gázkamrába menet az egyik SS-tiszt az egyik nőről letépte a melltartóját, mire az felpofozta őt. Azonnal agyonlőtték a társaságot. Chorin és családjának nagyobb szerencséje volt, a németek felrakták őket egy Lisszabonba tartó repülőgépre. A portugál vámos ma is olvasható jelentése szerint vízumuk és dollárjaik hamisak, viszont tele vannak gyémántokkal, így azután tovább utazhattak New Yorkba. A háború után Kurt Bechert elfogták és bíróság elé állították. A koronatanú Chorin Ferenc lett volna, de ő becsületből nem ment el a tárgyalásra, mondván gentlemen-egrimentet kötött, amit Becher betartott, így ő is betartja, nem vall ellene.

Baden-Badenben van egy elegáns szálloda, ahová minden évben kiváló zenészeket hívnak. A 90-es évek közepén a szálloda igazgatója Klaus Laurer irodalmi felolvasást is rendezett, ahová többek között meghívták Kertész Imrét és Nádas Pétert is. Kertész Imre összebarátkozott a szálloda igazgatójával és elmesélte neki Chorin Ferenc történetét, mire az igazgató felkiáltott: Kurt Becher ide járt, ebbe a szállodába, a 70-es és a 80-as években Németország egyik leggazdagabb embere volt.

Ma amikor a Nemzeti Együttműködés Rendszere, mely a Horthy-korszak kultuszában fénylik, nemzeti összetartozás és német megszállási emlékművet állít, miközben Orbán Viktor arról beszél, hogy a nemzet nem lehet ellenzékben, mindez így együtt több mint elgondolkodtató.

Antiszemitizmus, Holocaust, és a Német Megszállási Emlékmű

Andreas von Rinn kisfiú volt Tirolban. 1462-ben a zsidók nagy összegű pénzzel rávették édesapját, adja nekik a gyermeket. Ezután kivitték őt magukkal az erdőbe, és ott egy kövön, amit azóta Zsidó-kőnek neveznek, agyonkínozták, majd összeszurkált holttestét felaszkasztották egy nyírfára. Eközben a mezőn dolgozó anyjának a kezén három vércsepp jelent meg. Haza sietve férje elmondta mennyi pénzt kapott a gyermekért, de amikor meg akarta mutatni, az aranyak falevelekké változtak. Az apa megtébolyodott, az anya megkereste gyermeke holttestét, a templomba vitte, ahol azt eltemették, és a Zsidó-követ is odavitték. A gyermek vallásos tiszteletét az egyház csak a 2. világháború után tiltotta meg.

1627-ben Pforzheimben egy öregasszony a zsidóknak eladott egy hét éves kislányt. Azok betömték a kislány, Margretchen száját, majd fölmetszették az ereit; vérére volt szükségük. A gyermek holttestét behajították az Enzbe. Amikor előkerült hullája, az bosszút kiáltott a gyilkosokra, akiket ki is végeztek.

Ezek a történetek a keresztény antiszemitizmus termékei, mely mélyen gyökerezik az európai hagyományban és az emberek lelkében. A 80-as években beszélgettem egy kedves hölggyel, akinek meggyőződése volt, hogy a zsidók kultikus célból keresztény gyermekeket ölnek. A rendszerváltás után, amikor a modern antiszemitizmus előállt a Jézus pártus herceg mesével, tehát hogy Jézus magyar volt, számomra nyilvánvalóvá váltak a dolgok. Mit mond XVI. Benedek pápa? "A náci időkben jártam iskolába és átéltem a 'német kereszténység' irányzatát, mely Krisztusból 'árját' akart csinálni: mint galileai nem lehetett zsidó. A hitoktatásunkban és a prédikációkban ezzel szemben nyomatékosan hangsúlyozták: ez hazugság; Krisztus Ábrahám fia, Dávid fia, zsidó volt, ez az ígérethez tartozik, a hitünkhöz tartozik." (A Föld Sója, 203. oldal. Szent István Társulat, 1997.) Izrael Isten választott népe. A Sátán antiszemita.

A modern antiszemitizmus a zsidó-keresztény kultúra felszámolására törekszik. Európában ma valószínűleg kevesebb vallását gyakorló katolikus él, mint ahány zsidó volt a háború előtt. Mi történne, ha az Európai Parlamentben többségbe kerülnének a szélsőjobboldali pártok? A Stürmerben azt olvashatjuk, hogy a katolicizmus tulajdonképpen a zsidóság kísérlete a hatalom megszerzésére, tehát a zsidóság legyőzésének útja a katolicizmustól való megszabaduláson át vezet, így jutunk el a hitleri pozitív kereszténységhez. Mindehhez "a keresztény antiszemitizmus bizonyos fokig előkészítette a talajt, ezt nem lehet tagadni. Volt keresztény antiszemitizmus Franciaországban, Ausztriában, Poroszországban, minden országban, s ezekre a gyökerekre csatlakozni lehetett." (A Föld Sója, 204. oldal.)

Nem véletlen tehát, hogy a holocaust az európai civilizációban történt meg. Nem véletlen, hogy azok támogatják az európai szélsőjobbot, akik a zsidóságot és a kereszténységet egyaránt fel akarják számolni. Annak a civilizációnak vagyunk a gyermekei, melyben a holocaust megtörtént és megtörténhetett. A holocaust feldolgozásának semmi köze a részvéthez vagy a megbánáshoz. Értékítéletről van szó. Civilizációnk léte függ ettől az értékítélettől.

A 80-as években még sok olyan emberrel beszélhettem, akik már felnőttek voltak a 2. világháború idején is. Elbeszéléseikben a németek pozitív figurák. A német katona tisztelettudó, udvarias, mindenért fizet, bajtársaink a kommunizmus, az oroszok elleni honvédő harcunkban, szövetségesi kötelességüket betartva hazánk földjét is védik. Szó nincs megszállásról. Az csak az oroszok tekintetében került szóba. Zsidókról a 2. világháború vonatkozásában nem esett szó.

A konklúzió levonása előtt közelítsünk egy másik szálon. XVI. Benedek pápa szerint a zsidók "kétségtelenül a világtörténelem középpontjában állnak. Az ember azt gondolhatná, hogy egy ilyen kicsiny nép igazán nem jelent sokat. De azt hiszem, hogy minden korszakban mutatkozik, és ma nagyon világosan, hogy ez a nép valami különlegesség, s hogy a világtörténelem nagy döntései valamiképpen mindig összefüggésben vannak vele." (A Föld Sója, 205. oldal.) Most kérném, hogy a fenti idézetet olvassuk el úgy, hogy a zsidó szót a magyarral helyettesítsük. Láthatóan egy átlagos Orbán beszédet kaptunk. A nyelv álruhába öltözteti a gondolatot.

Orbán Viktor négy éve mást se mond, mint azt, hogy a magyar egy különleges nép, és azt is állította, hogy magyar az, aki részese a Turul vérszövetségnek. A német megszállási emlékmű lényege nem pusztán történelemhamisítás vagy nemzeti önfelmentés. A nemzeti összetartozás emlékművének folytatásaként magába sűríti az Orbán-rendszer ideológiai törekvéseit, és nem mellesleg látens antiszemitizmust is megjelenít. Tegyük ezek mellé a rendszeralapítást az új alaptörvénnyel, a jogállam felszámolásával. Az a nép, mely nem képes szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje azt.

Papok

Faggyas atyát rendszerellenes tevékenység vádjával két év letöltendő szabadságvesztésre ítélték, még a 70-es évek elején. Szabadulása után kétkezi munkából élt, papi hivatását csak a rendszerváltás után folytathatta, mint nyugdíjas kisegítő lelkész. Indulatos, de határozottan szimpatikus ember volt. Egyszer megállított egy fiatal lányt az utcán, és megkérdezte tőle, tudja-e hogy a pólójára az van írva angolul, hogy gyertek bikák? Hányszor hallatszott gyóntatószékéből kiabálása: "Maga sportot űz a gyónásból!?" A hívek feljelentették a püspöknél, mert szemükbe mondta az igazat. Megkeseredve költözött egy papi otthonba.

Gellért atya eredetileg ferences szerzetes volt. Derű, emelkedettség, nyugalom, és szeretet áradt belőle. A rendből az 50-es években az állami keretszámok miatt elküldték. Hajdúsámson plébánosa volt. Sokszor találkoztam vele Debrecenben. Alacsony, kemény kötésű parasztember volt, özönvíz előtti táskával, benne a misézéshez szükséges felszereléssel. Kemény kézfogása után mindig mondott egy a helyzethez illő latin közmondást, amit azonnal lefordított magyarra. Rendszeresen elutazott az esztergomi rendházba, három vonattal. Határtalan nagy szegénységben élt boldogan. Láthatóan bensőséges viszonyban volt Istennel.

Bányai atya Szarvasról járt Debrecenbe tanítani. Tudós pap volt, elméleti ember. Tomista teológus, munkáit saját maga adta ki alacsony példányszámban. Isten háta mögötti helyen szolgálta Istent.

A szomorú pap mindig szomorú volt. Búsan nézett körül a templomban, Isten tudja csak honnan beszerzett különös cipőiben. Ő volt ott a fiatal káplán mindaddig, amíg egy szomorú reggelen, gyanútlan plébánosa üresen nem találta szobáját. Egy nővel megszökött.

A vagány pap fiatal volt és bőrnadrágos. Sok fiatal rajongott érte. Szeretett vagányan tréfálkozni. Ő sem mert szembenézni önmagával, titokban szökött meg egy nővel, egyik rajongójával.

Püspökszentelés. 1993 nyara. Az oratórium ablaka lenéz a szentélyre, onnan követem az eseményeket a budapesti tv stáb (MTV) társaságában. Szimpatikusak, lelkiismeretesek, korrektek. Áldozáshoz lemegyek, hátul a folyosón ki a templomudvarba. Odáig ér a sor, az áldoztató pap jön a Szentséggel. Leghátul állok, mellettem két ferences szerzetes. Az egyikőjük Barsi Balázs volt.

Észak-alföldi falu, egri szeminárium, innsbrucki egyetem. Világban gondolkodás. Intellektualizmus, filozófia, teológia, ezek határainak kutatója. Kristálytiszta levezetések. Német, spanyol, ógörög, latin nyelv tökéletes ismerete. Előadásait hallgatni olyan, mint Aquinói Szent Tamást olvasni. Nyílt, egyenes, becsületes jellem. Nem római professzor. Jelenleg Nyíregyháza-kertváros plébánosa. Krakomperger Zoltán.

Imre atyát én csak Imre bácsinak hívtam. Keresztapám ő, aki 1966. május 1-én megkeresztelt. Több mint két hónapos voltam akkor. Imre bácsi már a háború alatt is pap volt. Ehhez képest csak néhány éve halt meg, ő is csodálkozott, hogy még mindig él. A Rákosi-korszakot Komádiban élte át, majd Debrecenbe került. Gyomán fejezte be aktív korszakát. 1978-tól Debrecenben élt nyugdíjas kisegítő gyóntatóként. Gyerekként mindig érdeklődve hallgattam, ahogy nagyapámmal órákig elbeszélgetnek. Két világ találkozása volt ez, két végtelenül toleráns világé. Rendszeresen járt hozzánk, csokoládét, szőlőt, mézet (méhészkedett), hatalmas kerek friss ropogós kenyeret, és nagyapámnak bort hozott. Mindig adott. A hívek szerettek nála gyónni, mert nem lehetett olyan bűnt mondani, amire ne legyintett volna, semmi az, nem számít. Nem feddni, gyógyítani akarta a lelkeket. A fűtést azonban nem hagyta a véletlenre, saját kezébe vette a dolgokat. Ahol csak tehette, így otthonában is három párhuzamos fűtési rendszert épített ki. A cserépkályha mellé gázkonvektort szereltetett, és radiátort is, ami egy vegyes tüzelésű kazánra volt rákötve. Bármikor be lehetett csöngetni hozzá, ha nem ért rá megmondta, ha igen, órákat lehetett beszélni vele bármiről. Tiszta égszínkék szemű magas férfi volt. Intelligens, megértő, toleráns római katolikus pap. Ritkán esnek így egybe ezek a dolgok. Figyelmes, érdeklődő kíváncsisággal tekintett az emberre. Balogh Imre (1913-2007).

Szavazás

Először 1985-ben szavaztam. Nem akartam, mert minek? Diktatúrában semmi értelme. Mégis szavaztam, a nagyapám miatt. Teljesen kétségbeesett, amikor mondtam, hogy nem szavazok. Könyörgött, láttam a rettegést az arcán. Min mehetett keresztül? - gondoltam. Miatta szavaztam. Mondott egy nevet, a párt jelöltjét, teljesen mindegy. Lehet, hogy sejtette, tudta, hogy megfigyelnek? Végtelenül aljas és megalázó világ volt, akárcsak ma. A mai egyébként egy fokkal aljasabb. Már vártak egy nevemre kitöltött oklevéllel, átható pillantással, hogy először szavazok, 19 éves voltam, gratuláltak. Nyilván voltunk és vagyunk tartva. Diktatúrában szavazhatunk, de nem választhatunk. Ezért kellett volna 2014-ben a bojkott, a rendszer totális elutasítása. Nem ez történt, tehát csak veszíteni lehetett. Ha otthon maradsz még inkább. Ezért mentem el szavazni.

Szokásom szerint reggel. Most először kellett sorban állnom. Most először láttam be a szavazófülkékbe, hogy mások hogy szavaznak, és most először járkáltak szavazás közben a hátam mögött, látva, kire szavazok. Borítékot nem adtak. Hideg volt és esett az eső. Szavazni lehet, de választani nem. Diktatúrában mindig a hatalom győz. Magasan, nyugodtan, biztosan.

Nem értem az ellenzék csüggedését, amint nem értettem előzetes bizakodását sem. Az eredmény nem volt kérdéses. Ám a Fidesz úgy győzött, hogy mégiscsak veszített. Sok hívét elvesztette. Ekkora visszaesés 20%-os rezsicsökkentés után? Ez bukás. Ekkora visszaesés egy diktatúrában bukás. A választási rendszer maga csal, a média az övéké, ez bukás. Erősek, minden a kezükben, de ez az első vereség, mint a németek Moszkva alatt. Jönnek még diadalok, de látható lehetőségeik határa. A másik oldal szétesett, a baloldal egykori szavazóinak jó része ma a Jobbiknál. Mert ők onnan jöttek, amint a Fidesz is balról jött. Ez a győzelem világossá tette, hogy diktatúra van. Szavazni lehet, de választani nem. 1985-ben vagyunk. A történet most kezdődik.

Fideszes keresztények

Este 8 után, hazaindulás előtt még teszek-veszek egy kicsit és iszok egy kávét, hosszú az éjszaka, otthon a felét mint mindig, munkával töltöm. Általában ilyenkor már csak néhányan tanulnak a folyosókon. Jó így az üres épület félhomályában. Hangulata van. Tudtam a rendezvényről, hát siettem. A nyitó beszédet még hallottam. "Rövidesen választunk, én bízom benne, hogy most is jól, újabb négy évig ismét az igaz úton haladunk Magyarország és a kereszténység felemelkedése érdekében." Ezután megszólalt az andalító szalonzene, az asztalok mellett jókedv, étel-ital, hangoskodás. A felszolgálók hordják a megrakott tálakat, töltik a poharakat. Tányércsörgés, pohárkoccanás, nevetés, kacagás, lakoma. Nagyböjt péntekén.

Egészségügy

Benne maradt a méhlepény. Ezt akkor még nem tudta, csak azt, hogy ömlik belőle a vér. Az egész lakás véres. Beáll a kádba, úgy telefonál a mentőknek. Nem tudna kimenni saját autóval? Nem. Megérkezik a mentő, orvos nélkül. Az ápoló nézi, ahogy áll a kádban és csöpög belőle a vér. A gyereket is viszik. Folyik a vér a mentőautó padlóján. Este van, várni kell, amíg előkerül az ügyeletes orvos. Folyik a vér a kövön. Belép, meglátja, üvölt, kapkodás, műtő. Reggel megtudja, hogy öt percen múlt az élete. Egy hete anya.


Először hányt, majd jött a hasmenés. Megállíthatatlanul. Két éves. Napok óta nem eszik, 24 órája inni sem tud. Késő este elveszti eszméletét. A szülők hívják a mentőt. Átirányítják az ügyeletes orvoshoz. Hosszas telefonbeszélgetés után ismét a mentők. Autóval? Nem. Tehát kijönnek orvos nélkül. A klinikán tessék lássék megnézik, majd mondják a szülőknek: vigyék át a fertőző osztály épületébe, és elmondják merre van. Januári éjszaka, -10 fok, sötét. Hosszasan bolyonganak az eszméletlen gyerekkel. Másnap a vizitnél a prof előír egy vizsgálatot. "Nincs tesztünk." Kis csönd. "Igen? Hát akkor igyon sok folyadékot." És tovább lép. Még tartott a hasmenés, amikor hazaengedték, mert nem tudták hová fektetni a következő eszméletlent.


Az éjszaka közepén iszonyatos fájdalomra ébredt. Felhívják a mentőt. Menjen ki autóval. Nem tud. Jönnek orvos nélkül. A klinikán két fiatalember van ügyeletben, fájdalomcsillapítót kap és aludni küldik a haldoklók közé. Reggel megállapítják: vesekő. A fájdalomcsillapító múltával a fájdalom visszatér. A nappalos doktornő többszöri kérésre sem hajlandó fájdalomcsillapítót adni. "Értse meg, hogy akkor nem tudják megvizsgálni." Megkapja papírjait, arra van az urológia, menjen át. A fájdalom iszonyatos, először nem találja a kijáratot sem. Odakint 35 fok árnyékban, az ájulás környékezi, lassan 24 órája nem evett nem ivott. Nem tudja hol van. Vánszorog, támolyog, mindenki őt nézi. Az öt perces utat húsz perc alatt teszi meg. Beesik az ajtón, kirontanak az ápolók és az orvos, azonnal fájdalomcsillapítót kap, majd megvizsgálják. Az eredményre még fél napot várni kell, addig maguktól távoznak a kövek. Estére viszont kőzúzás van előírva, amit el is végeznek rajta. Utólag elolvastatják és aláíratják vele, hogy előzőleg elolvasta és beleegyezését adta.

Orbán titka

Vannak mondataink, amelyek abszolút elfednek mindent. Speciális mondatainkat egy neves cégnél csináltattuk. Költségtétel 800 millió, de e speciális mondatok nélkül komédiánkról szó sem lehetne. Speciális kampóink is vannak színházi poggyászunkban, ezeket a speciális kampókat mindenbe be tudjuk verni, akármi történik, mi a kampóinkat be tudjuk verni.


Thomas Bernhard után szabadon.

Közvélemény kutatás

A rendőrség intranetes rendszerén tegnap a kire fog szavazni? kérdésre lehetett válaszolni. Az eredmény nem reprezentatív, mert bár anonim volt a szavazás, de nem tudni ki szavazott többször, és ki egyszer sem, ám annak, aki ismeri a viszonyokat, hihetőnek tűnik az eredmény, ami a következő:

1. Jobbik
2. Kormányváltók szövetsége
3. Fidesz

A Jobbik 2/3-os többséget szerzett.

Urológia

Debrecen. Urológia klinika. Váróterem. 2012. június. Hatalmas tábla: Új Széchenyi terv, Magyarország megújul; narancsszínben. Az urológia modernizációja. EU-s pénzből. Az apróbetűt is elolvasom. A projekt 2010 áprilisában befejeződött. A tábla 2010 szeptemberében készült. Történelemhamisítás minden szinten.