Wass Albert prózája túlnyomó részben elviselhetetlenül fecsegő, kontár, és ami a legrosszabb, slampos stílusa van, mindezen túl ténylegesen a magyar irodalom legunalmasabb és leghazugabb szerzője. Prózája elmosódott, gyámoltalan és felelőtlen, méghozzá áthatva egy olyanfajta kispolgári érzelgősséggel, hogy felfordul az ember gyomra. Minden regénye az első sortól kezdve csak kontár kísérlet, könnyelműen a végtelenbe nyújtva, érzelgős, lapos próza, tele belső és külső hibával, amely műnek adja ki magát, holott semmi egyéb, mint kispolgári tákolmány. Wass Albert nem zseni, hanem filiszter, görcsösen író dohos kispolgár, még a nyelv legelemibb követelményeinek sem volt képes eleget tenni, nem beszélve arról, hogy ezen túl még műveket is alkotott volna. Minden harmadik mondata tévedés, prózájában minden második kép félresikerült, egyáltalán, Wass Albert szelleme, legalábbis irodalmában abszolút átlagos, valójában egy a legfantáziatlanabbak közül. Végső soron csak irodalmi szemetet termelt. Az, hogy élete végén megölte magát, mit sem változtat abszolút középszerűségén. Aki nagyra tartja Adyt, Móriczot, vagy akárcsak Nyírőt, az el kell utasítsa Wass Albertet, bár megvetnie Wass Albertet neki sem kell. Azért dőlnek be az olvasók Wass Albertnek, mert ideológiájának dőlnek be. Ebben az országban semmi nem számít csak az ideológia, hogy hová tartozol. Ha nem tartozol sehová, akkor mindenki gyűlölni fog. Ha létezik egyáltalán fogalom az ízléstelen, lapos, érzelgős és céltalan irodalomra, akkor azt pontosan fedi az, amit Wass Albert művelt. Ahogyan Wass Albert ír az nem művészet, hanem propaganda, mondandója a legellenszenvesebben őszintétlen. Egy ténylegesen gondolkodó ember képtelen Wass Albertet olvasni. Manapság vannak, akik úgy odavannak Wass Albertért, mintha ő lenne a kor íróistene. Vagy hülyék ezek az emberek, mindenféle művészeti ízlés s az irodalomhoz való legcsekélyebb hozzáértés híján, vagy pedig, és sajnos erre kell gondoljak inkább, az ideológiáját osztják. Wass Alberttel azonban ne jöjjön nekem senki a művészettel kapcsolatosan. Szegény Erdély, amelyik ténylegesen azt hiszi, hogy zsenit adott a világnak, holott mérhetetlenül túlbecsült irodalom. Ha belegondolok, hogyan tárolják Wass Albert könyveit tanítónőink és apácáink katolikus éjjeliszekrényükön, akár egy művészetikont, fésűjük és lábkörömollójuk mellett, és ha belegondolok, hogyan fakadt szinte könnyekre Schmitt Pál Wass Albert kapcsán, elfog az émelygés. Divat az erdő, divat a hegyi patak, divat Erdély, divat tehát Wass Albert. Egyáltalán az érzelgősség a lehető legdivatosabb. A könyvek manapság zsúfoltak giccsel és érzelgősséggel, ez az, ami divatba hozta Wass Albertet, meg divatos ideológiája. Wass Albert giccsmester, egy érzelgős agitprop hivatalnok. A teljes emberi ostobaság nyilvánul meg a tényben, ahogyan százezrével zarándokolnak Wass Alberthez és letérdepelnek könyvei előtt, akárha oltárok elé térdepelnének. Pontosan ez az ellenszenves pszeudolelkesedés az, amitől oly nevetségessé válnak a világ előtt. Ha arra gondolok, hogy a közoktatásban tananyag lett Wass Albert, akkor tudom, mit gondoljak a kormányról.
Thomas Bernhard után szabadon.