Elhiszed?

Olyan helyen dolgozik, hogy majdnem látta, de szólt, addig nem megy be, amíg a gépen látszik, kapcsolják át, nem akarja látni felakasztott hulláját. Öngyilkosság. Egy művész, egy költő és író, nagy költő és nagy író, egyetemi oktató a Régi Magyar Irodalom tanszékről felakasztotta magát. Nem bírta tovább a múltat a jelent és a jövőt. "Idegösszeomlás, mondták a nagyok. Mi omlott össze?, nem értem." Ekhó nimfa gyermeke volt, "kit az istenek megbüntettek, de akin mégis megkönyörültek." Nem bírta elviselni a múltat, a jelent, és a jövőt.

1980-ban Debrecenben a teherpályaudvaron sztrájkot szervezett egy áldott jó ember; a munkásokért. Fegyveresek lepték el azonnal a terepet. Hivatalosan ugyanaz volt a vád akkor, mint ma (2011-ben) a miniszterelnöké a rendvédelmi dolgozókkal szemben. Ugyanaz a vád! Törvényes volt minden, hát egyszerűen az öngyilkosságba kergették, felakasztotta magát az áldott jó ember. 1981-ben. Ma 2014 van.

Olyan helyen dolgozik, hogy sok mindent lát, sok mindent tud, amit mi nem láthatunk, nem tudhatunk, bár azt mondja tudhatnánk, tudnunk kellene. Nem mondja, de azt mondja nyugodtan mondhatná, úgysem hinnénk el, híveik úgysem hinnék el, azok csak azt hiszik, amit ők mondanak nekik, a liberálisok nem hinnék el, mert ezt azért ők sem gondolnák róluk, a szocik meg falaznának nekik, mert ők is olyanok, csak kicsiben. Nem hinnénk el, és nem tudunk semmit. Ez az év lesz a végső, holnapra átírják múltad, jelened és jövőd. Céljuk, hogy ne tudjunk, csak higgyünk. Egyedül a hit (Sola Fide). Elhiszed? Én tudom. Ő belehalt tetteikbe. Vére rajtuk.

 
Borbély Szilárd: Az emlékezés is fikció