A testi ember gyűlöli az úgynevezett semmittevést, mert képtelen elképzelni, hogy egy szellemi ember nem ismeri a semmittevést, azt meg sem engedhetné magának. A szellemi ember épp akkor létezik a legvégletesebb izgalomban és a leghatalmasabb érdeklődésben, amikor úgymond semmittevő. A testi ember semmittevésében tényleg nem történik semmi, mert teljességgel képtelen a gondolkodásra, nem beszélve arról, hogy bármiféle szellemi folyamatban részt vegyen. Az ő semmittevése tényleges semmittevés, mert semmi sem történik benne, amikor semmittevő. Ezzel szemben egy szellemi ember képtelen a semmittevésre, ő akkor a legtevékenyebb, amikor úgymond nem tesz semmit. Mindez azonban a tényleges semmittevőnek, azaz a testi embernek felfoghatatlan. Másrészt valami fogalma csak lehet róla, hiszen épp azért gyűlöli a szellemi embert, mert érzi az övével ellentétes semmittevésben rejlő veszélyt. A szellemi ember semmittevése annak számára, akinek semmittevése tényleges semmittevést jelent, mert semmittevése közben nem történik benne semmi, a lehető legnagyobb veszély. A testi ember, mivel megvetni nincs módja, gyűlöli a szellemi embert.
Thomas Bernhard után szabadon.