Képviselők

Éktelen ordítozás. Megdöbbentem. Az Egyetem épületében ilyen még nem volt. Talán össze is verekednek? Lesiettem a földszintre. A büfénél ott ül Kósa Lajos és magyaráz. Ordítva mondja, hogy Gyurcsány így, Medgyessy úgy. Turi Gábor udvariasan figyeli, de egész furcsán ül a székén, hátha hirtelen el kell ugrania. Kósával két sík kopaszra nyírt, aktatáskás fiatalember van, feszülten hallgatják. Érdekes, hogy az emberek kivétel nélkül mind úgy tesznek, mintha nem hallanák az ordítást. Szégyeljük magunkat helyette.

Halász János a mélabús, a kultúra fölkent papja, az önmaga mércéje szerint is tehetségtelen, hát beéri államtitkári ranggal. Mindig felettünk jár a fellegekben, önmagába mélyedve, és ha beszédet tart, abból egy szót sem értünk. Hol a Baltazár Dezső téren megy át a szökőkút hídján, nem is tudom talán 48-as cipőjében, vagy az Egyetemen áll mindenkitől elhagyatva, vagy családi körben a Plazában, a Fórum tetején szatyrokat cipelve, mindig méltóságteljesen, önelégülten, komoly, szomorú tekintettel. (Kedves [volt] anyósa ragyogó intellektus, páratlan szellem.)

Pósán László, akinek először voltak ellenvetései, de azután elmagyarázták neki miről is van szó. Azóta jobban teljesít. Vele rendszeresen találkozom, köszönő viszonyban vagyunk, mint ember szimpatikus számomra. Facebook oldalán egy Szolzsenyicin idézetet találtam: "Nincs olyan vastag bőrt igénylő hazugság, amit egy kommunista szemrebbenés nélkül ki ne mondana, ha azt a mozgalom érdeke vagy az elvtársak személyes boldogulása úgy kívánja." Ő az egyik helyi felelőse a gyed extra megvédésének, amit a bukott baloldal el akar tőlünk venni. (A másik felelős a vámospércsi polgármesterasszony. Ha hallottak már Érpatakról, akkor tudják mi van Vámospércsen. Rend és fegyelem.)

Ők nekünk debrecenieknek emberemlékezet óta a mi képviselőink a Parlamentben. Képviselők, viselik a képünket. Helyettünk ülnek ott, hogy azt tegyék, amit mi tennénk, ha ott ülnénk. Ezért fizetjük őket. Ha nem azt teszik, akkor elzavarjuk őket. Ha nem tudjuk elzavarni őket, mert nem hagyják magukat, akkor megharagszunk. Az nagyon nem lenne jó.

Telefonlehallgatás

A telefon, az utcai is hallható volt, de az legalább egy fülkében volt. Ezek az újak, a személyes és hordozható apróságok, melyek mindig kéznél vannak, szóval ezek mégiscsak köztelefonok. Mert nagy a közönségük. Nekem három érdekes esetem volt. Az első 2002-ben a parlamenti választás utáni napon történt. Előttem az utcán az SZDSZ helyi vezetője ballagot, és közben telefonált. A koalíciós tárgyalásokhoz adott utasításokat. Mintegy tíz percig hallgattam, hát nem kedvelte a "kommunistákat". A Kossuth téren ő más irányba vette útját, de még mondta tovább a magáét, egy bizonyos "Kátya" sarokba szorítása volt a cél. A másik két eset kísértetiesen hasonló volt, bár évek teltek el közöttük. Az egyiket a Kossuth utcán, a másikat az Egyetem főépületében a földszinten hallottam. Mindkét telefonáló arra panaszkodott valakinek, hogy cége bizonyos munkát csak úgy kaphat meg, ha zsebbe fizet a polgármesternek. A mi drága polgármesterünk megrágalmazása azonnal felháborított, de tudom, hiába tennék bejelentést, nem tudnám igazolni a dolgot, vagy ha igen, akkor is engem ítélnének el illetéktelen telefonlehallgatás miatt. Éppen ezért blogom további adatokat nem közöl.

Debrecen 2-es villamos

Fekete István írja, hogy gyermekként látott bőgatyás varkocsos magyarokat, akik bejöttek a pusztáról a faluba a fonográfot megnézni. Nem tetszett nekik, hogy a Himnuszt egymás után hallgathatták, amint a nemzeti színeket sem aggatták magukra, szent dolgokkal nem játszadozik az ember, nem alacsonyítja le őket. Ez jutott eszembe, amikor ma az új villamoson megláttam a vésznyitó plombáját, ami nemzeti színű madzaggal van felrakva.

Sokáig vajúdott. Volt már erre villamos egykor, ésszerűbb vonalvezetéssel. A maihoz hasonlóan ostoba hatalom fölszámolta. Az új vonal átadása éveket csúszott, rosszhiszemű pletykák szerint azért, mert a polgármester nem kapott eleget zsebbe. A kivárásos taktikának végül ő lett a nyertese. A villamoson a nép a miniszterelnök magán stadionáról, meg a felesége szőlejéről beszélt.

A tervezés észbontó, a kivitelezés kriminális, a felháborodás pártállástól függetlenül határtalan. Polgármesterünk nem sokat lehetett idehaza, különben nem írt volna türelemről, megértésről és támogatásról. Büszkeségre szólít fel minket, akárcsak a kormányfő szokta, de ennek nem tehetek eleget, keresztény lévén tiltja vallásom. A tájékoztató lap tele van megdöbbentő információkkal.

1. Értesít, hogy immár alacsonypadlós járműveken lehet közlekedni, de ez eddig is így volt!

2. A 223 fő befogadására alkalmas villamosok két csuklós autóbusznak felelnek meg. Ez durva tévedés, alig valamivel többen férnek el benne, mint egy csuklós autóbuszon.

3. Az új villamosok 4-6 percenként közlekednek, míg az eddig itt járó két buszjárat 8-10 percenként. De akkor nem növekszik a járatsűrűség! Sőt egy harmadik buszjárat áthelyezése miatt csökkenni fog. Ugyanakkor a tájékoztató lappal ellentétben a DKV honlapján lévő menetrend szerint napközben 8 percenként fog járni a villamos, kivéve reggel 6.15-7.15 között, akkor 6 percenként.

4. Csökkenni fog a zsúfoltság. Az előzőek értelmében azonban nőni fog. Jelenleg kaotikus a helyzet, a 44 perces menetidő 60 perces.

5. A villamos végre "közvetlen átszállás nélküli kapcsolatot teremt a belváros és a lakótelepek között!" Ezt valaki olyan írta, aki életében nem járt Debrecenben, hiszen ez eddig is így volt!!!

6. A 10 / 10A / 10Y buszok útvonala meghosszabbodik. Nem hosszabbodik, ellenben a 10A útvonala rövidebb lett két megállóval.

7. A józsai buszok a belvárosig közlekednek. Nem közlekednek, eddig így volt, már nem. Tesznek egy kört a belváros közelében, ott hol senki nem jár, kétszer is érintve a Segner teret.

Ennyi!

Nevetséges ország

Menjen el egy állami ünnepségre és várja Áder Jánost, még mielőtt odaérne nevetségesnek fogja látni, és valóban az, ahogy megjelenik giccsmintás selyemnyakkendőjében. Nézhet bárhová, teljesen mindegy, ha túl van a nemzeti történelemhamisításon és nemzeti történelemérzelgősségen és a nemzeti történelmi buzgóságon, Magyarországon minden nevetséges. Orbán Viktor ez az agyonsminkelt, összetákolt bábu, ott ül golyóálló autójában, körülvéve agyonsminkelt, összetákolt al-, és felbábuival, milyen viszolyogtató, milyen nevetséges! Váltson csak szót Kósa Lajossal, lamentáló kiskirályunkkal, milyen nevetséges, mint egy bornírt kommunista pártfőnök, ugyanolyan nevetséges. Menjen el bőbeszédű, szenilis főhonatyai hadovájával mindent és mindenkit lemosó Kövér László beszédére, rosszul lesz a nevetségességtől. És a miniszterelnök beszédei milyen ízetlenül nevetségesek! Menjen el a kereszténydemokratákhoz, nézze meg magának a kereszténydemokratákat, ahogyan komor, kereszténydemokrata öltönyükben fehér tökfejüket csillogtatják az együttműködés fényében, nevetséges látvány. Menjen el egy államtitkár előadására, vegyen részt egy egyetemi inauguráción, nevetséges lesz meglátja. Bárhová nézünk mostanság hazánkban, csakis a nevetségesség pöcegödrébe nézünk; nevetséges figurák mindenütt. Aranylépcsők és fotelek és padok a Parlamentben, tele pszeudodemokrata idiótával, milyen mélységesen nevetséges! Minden nevetséges, Magyarország nevetséges, itt az emberek, akikkel találkozik, nevetséges emberek, minden amivel találkozik; a rendszer nevetséges! Egy mindenestül nevetséges és valójában romlott országban élünk.


Thomas Bernhard után szabadon.

Illemhelykultúra

Magyarországnak nincs illemhelykultúrája, Magyarország maga az illemhelybotrány, a legrémesebb vizeldék országa. Sehol a világon nem talál olyan mocskos és bűzös vizeldéket, mint itt, ahol kikényszerülni a vizeldékbe egyenesen katasztrófa, akkora a bűz, hogy gyakran hetekre beeszi magát a ruházatunkba. A magyarok folyton folyvást mondogatják, milyen koszos a Balkán, mindenfelé csak ezt halljuk, de Magyarországon minden százszor olyan koszos, mint a Balkánon. Egyáltalán, a magyar vezetők koszosak, egyetlen európai vezető sincs, amelyik koszosabb lenne, amint köztudott, a legkoszosabb európai állam a magyar; a magyar vezetés koszosabb a magyar illemhelyeknél is. Ha bemegy az ember a parlamentbe, megáll az esze a kosztól. Természetesen akadnak kivételek, de a szabály az, hogy a magyar politikusok a legkoszosabbak ezen a földön. Állandóan arra gondolok, mit gondolhatnak a külföldiek, ha ki kell menniük az illemhelyre Magyarországon, mit gondolnak ezek az emberek, akik mégiscsak tiszta illemhelyekhez szoktak, ha Európa legkoszosabb illemhelyeire kényszerülnek. Kimennek egy gyors vizelésre, és a piszoár szennyétől döbbenten jönnek vissza.

Mindenütt ezek a förtelmesen bűzölgő nyilvános vizeldék, akár a kormányhivatalokban, akár más állami intézményben vagy a MÁV vizeldéiben. Magyarország kormányáról képet kaphatunk egy vonat illemhelyén. A legundorítóbb nemcsak egész Európában, hanem az egész földkerekségen. Egyrészről ez a nagyzási mániás gigantikus magyarságkultusz, másrészről ezek a félelmetesen koszos illemhelyek. A kormánytagok óvják magyarságukat a legcsekélyebb huzattól is, másrészt azonban a legminimálisabb súlyt sem fektetik vizeldéik tisztaságára. Jaj annak, aki még azelőtt kényszerül ki, hogy magyarságához hozzákezdett volna, egyik ilyen nagyrészt mégiscsak meglehetősen jónevű minisztérium illemhelyére, elmegy a gusztusa; ezekkel képtelenség az együttműködés, kész fertő az egész. De koszosak a Fidesz-tagok is, Európában a legkoszosabbak. Pillanatonként szembesül egy teljességgel pecsétes fideszessel, és ha a kormányfő figyelmét felhívja rá hogy a köztársasági elnök pecsétes, és nem áll szándékában eltűrni egy keresztül-kasul pecsétes köztársasági elnököt, e teljességgel pecsétes köztársasági elnököt a leghevesebb ellenérzések közepette távolítják el, s helyettesítik egy újjal, aki éppoly mocskos, ha nem mocskosabb, miközben csakis dühös, és ténylegesen közveszélyes pillantásokat vonz magára. A legtöbb esetben még ez sem történik meg, s ha megkéri őket, hogy legalább a kosz javát töröljék le mocskos kezükkel, fülsértő pimaszságokban lesz része. Magyarországon egy tiszta kormánytag, vagy legalább egy tiszta kormánypárti politikus távolról sem magától értetődő. Az illemhelykérdés és a tiszta kormány kérdése megoldatlan Magyarországon. Ténylegesen Magyarország Kormánya Európa legkoszosabb embereiből áll.

A Times-ban megírták, hogy Magyarország a legundorítóbb illemhelyek és vizeldék országa. Ezt időközben tudják Londonban, Párizsban, Brüsszelben és Berlinben is, de a Fidesz-szavazók természetszerűleg nem, mert a Fidesz-szavazók nem olvassák a Timest, a földön sehol nem nyomnak olyan elbutító, primitív, rémes lapokat és nem működtetnek olyan elbutító, primitív, rémes tévéket és rádiókat, mint amilyenek kielégítik a fideszeseket, szóval ezeket a perverz Fidesz-szavazók érzelmi és szellemállapotára épp ideálisan rászabott híreket. Valószínűleg a magyar vizeldék szörnyűséges állapota csak úgy lenne javítható, ha egy új alaptörvény születne a legszigorúbb illemhely- és vizeldecikkelyekkel, hogy a politikusok ténylegesen rákényszerüljenek illemhelyeik és vizeldéik rendben tartására. Magyarország kormánya és a Fidesz egy örökkévalóságon át prolongálja az egész illemhely- és vizeldedisznóságot, hacsak a nép rá nem kényszeríti őket, hogy illemhelyeiket és vizeldéiket rendbehozzák.


Thomas Bernhard után szabadon.

Kadhafi

Kadhafi vidéki gyerekként nőtt fel, tanulmányai egy részét Angliában végezte. Az arab nacionalizmus híveként minden arab egyesítését tartotta céljának. Uralmát a nép hatalmának nevezte. A nagy jövedelmeket jelentő cégeket államosította, szigorította a törvényeket, népegészségügyi és állami oktatási programokat indított. Ellenzéket nem tűrt meg országában, a megmozdulásokat vérbefojtotta. Külföldön szabadságharcot vívott a Nyugat ellen, miközben otthon külföldi zsoldosok védték. Előszeretettel találkozott más diktátorokkal, hogy egységre buzdítsa őket a Nyugat ellenében. 42 évi uralkodás után saját népe agyonverte.

Elhiszed?

Olyan helyen dolgozik, hogy majdnem látta, de szólt, addig nem megy be, amíg a gépen látszik, kapcsolják át, nem akarja látni felakasztott hulláját. Öngyilkosság. Egy művész, egy költő és író, nagy költő és nagy író, egyetemi oktató a Régi Magyar Irodalom tanszékről felakasztotta magát. Nem bírta tovább a múltat a jelent és a jövőt. "Idegösszeomlás, mondták a nagyok. Mi omlott össze?, nem értem." Ekhó nimfa gyermeke volt, "kit az istenek megbüntettek, de akin mégis megkönyörültek." Nem bírta elviselni a múltat, a jelent, és a jövőt.

1980-ban Debrecenben a teherpályaudvaron sztrájkot szervezett egy áldott jó ember; a munkásokért. Fegyveresek lepték el azonnal a terepet. Hivatalosan ugyanaz volt a vád akkor, mint ma (2011-ben) a miniszterelnöké a rendvédelmi dolgozókkal szemben. Ugyanaz a vád! Törvényes volt minden, hát egyszerűen az öngyilkosságba kergették, felakasztotta magát az áldott jó ember. 1981-ben. Ma 2014 van.

Olyan helyen dolgozik, hogy sok mindent lát, sok mindent tud, amit mi nem láthatunk, nem tudhatunk, bár azt mondja tudhatnánk, tudnunk kellene. Nem mondja, de azt mondja nyugodtan mondhatná, úgysem hinnénk el, híveik úgysem hinnék el, azok csak azt hiszik, amit ők mondanak nekik, a liberálisok nem hinnék el, mert ezt azért ők sem gondolnák róluk, a szocik meg falaznának nekik, mert ők is olyanok, csak kicsiben. Nem hinnénk el, és nem tudunk semmit. Ez az év lesz a végső, holnapra átírják múltad, jelened és jövőd. Céljuk, hogy ne tudjunk, csak higgyünk. Egyedül a hit (Sola Fide). Elhiszed? Én tudom. Ő belehalt tetteikbe. Vére rajtuk.

 
Borbély Szilárd: Az emlékezés is fikció

Borbély Szilárd

"Nem tudok arról, aki voltam, ezért nincs bennem, nem maradt szinte semmi, ami hozzákötne ahhoz, aki volt az, aki voltam." (Ekhó a verandán)

A sokat szenvedett ember bölcsessége áradt belőle. Jó kiállású férfi volt, komoly, mindig elmélyedő, csöndes. Belül élő, belül őrlődő. Művész. A lét fájdalmának filozófusa. Tudása tapasztalat volt. Immár ott van, hol nincs fájdalom, sem aggódás, sem sóhaj. Csak végtelen élet. Mert az igazak közül való.


In memoriam Borbély Szilárd

Elhiszed?

Az emlékezés is fikció

Ott voltunk

Ott voltunk tegnap a Budapest Airport tetőteraszán. Az egyik irodába is bemehettünk (BUDPORT), sok érdekes dolgot megtudhattunk a repülőgépekről, és kapott ajándékba a fiam egy Vizz Air repülőgép makettet (A320), két nappal hatodik születésnapja előtt. Azután ott voltunk a Blaha Lujza téren egy tüntetésen a szabad oktatásért. Ott voltunk a Keleti-pályaudvaron a Railjet érkezésénél. Ott voltunk a WestEndben és a szökőkutat néztük, amíg majdnem lekéstük a vonatunkat.


Ma ott voltunk, amikor egy történelem szakos hallgató nagy hangon okoskodott az egyetem folyosóján. Ez az öntelt, soha semmilyen nehézséget meg nem élt fiatalember a cigányokat alacsonyabb rendű népségnek tartja, a baloldaliakat golyóval és kötélellel kiirtaná, a Fideszeseket nem, ők jó hogy vannak. Vajon tudja-e, hogy ki volt az az ember, aki az ő tökéletes ellentetje, és aki bár többet már nem megy végig a folyosón, mégis tovább él, mint ő?

Tegnap meghalt Borbély Szilárd.

A semmittevésről

A testi ember gyűlöli az úgynevezett semmittevést, mert képtelen elképzelni, hogy egy szellemi ember nem ismeri a semmittevést, azt meg sem engedhetné magának. A szellemi ember épp akkor létezik a legvégletesebb izgalomban és a leghatalmasabb érdeklődésben, amikor úgymond semmittevő. A testi ember semmittevésében tényleg nem történik semmi, mert teljességgel képtelen a gondolkodásra, nem beszélve arról, hogy bármiféle szellemi folyamatban részt vegyen. Az ő semmittevése tényleges semmittevés, mert semmi sem történik benne, amikor semmittevő. Ezzel szemben egy szellemi ember képtelen a semmittevésre, ő akkor a legtevékenyebb, amikor úgymond nem tesz semmit. Mindez azonban a tényleges semmittevőnek, azaz a testi embernek felfoghatatlan. Másrészt valami fogalma csak lehet róla, hiszen épp azért gyűlöli a szellemi embert, mert érzi az övével ellentétes semmittevésben rejlő veszélyt. A szellemi ember semmittevése annak számára, akinek semmittevése tényleges semmittevést jelent, mert semmittevése közben nem történik benne semmi, a lehető legnagyobb veszély. A testi ember, mivel megvetni nincs módja, gyűlöli a szellemi embert.

Thomas Bernhard után szabadon.

Disznók

Ez az undorító disznóbűz! Érdemes még disznót hízlalni, vagy ez csak a Fidesz perverzitása? Mindenütt ez a disznóbűz! Egyik disznóhízlalda a másik után! Mondhatom más sincs errefelé, mint disznóhízlaldák, templomok, meg nácik.


Thomas Bernhard után szabadon.


Pigs

Állatfarm

Átlátszó

A híd

Példabeszéd

A 80-as években Budapest egyik hídján összeesett egy gimnazista, miután közel ezerszer ment át a hídon oda és vissza. Mint később bevallotta, úton az iskolába hirtelen, ahogy ő nevezte "embertelen iskolafélsz" tört rá, akkora, hogy nem bírt továbbhaladni, és közel ezerszer ment végig a hídon oda meg vissza. A tizenhat éves fiúért, akit a rendőrök a közeli rendőrörsre vittek, a szülei jelentkeztek. A fiú gimnáziumának igazgatója az a Hoffmann Rózsa volt, aki jelenleg a közoktatásért felelős államtitkár. Az egykori fiú ma a Jobbik vezető ideológusa.


Thomas Bernhard után szabadon.

A holló

Magyarország Alaptörvénye
XVI. cikk
(4) "A nagykorú gyermekek kötelesek rászoruló szüleikről gondoskodni."


Fészket rakott a holló egy szigeten. Amikor kikeltek a fiókái, elkezdte átvinni őket a szigetről a szárazföldre. Fogta első fiókáját, s repült vele át a tengeren. Félúton azonban rettenetesen elfáradt. Ekkor így szól fiókájához:
- Én most erős vagyok, te pedig gyenge. Viszel-e majd, ha te leszel erős, és én a gyenge?
A fióka félt, hogy apja beleveti a tengerbe, ezért ezt felelte:
- Viszlek!
De az öreg nem hitt neki, és bedobta a tengerbe. Ezután visszament a második fiókájáért. Félúton ismét nagyon elfáradt, és ismét feltette kérdését. Ez a fióka is ugyanazt válaszolta, így őt is bedobta a tengerbe. Amikor harmadik fiókájával repült, megint elfáradt, ezért őt is megkérdezte, mire az így szólt:
- Nem én! Eszemben sincs!
- Miért nem?
- Mert amikor te öreg leszel, én pedig nagy és erős, akkor nekem is lesz fészkem, s lesznek fiókáim benne, és nekem majd azokat kell etetnem és hordoznom.
Azt gondolta az apja: színigazat mondott, ezért hát fáradok érte, s átviszem a túlpartra. Nem dobta tehát vízbe fiát, hanem utolsó erejét is megfeszítve átrepült vele a tengeren, hogy gyermeke fészket rakhasson és fiakat nevelhessen.


Lev Tolsztoj alapján.

Áder János

Áder János Magyarország államfője a kontárság és a provinciális hazudozás embere abszolút kisállamésszel. Mai nyilatkozatát hallva Paks aláírása kapcsán, az ember egyenesen rosszul lesz a nevetségességtől, a kínosságtól, és a giccstől. Bármit mond, az embernek fölfordul a gyomra. Ha klasszikus szöveget, akkor attól, ha népit, akkor attól. Népi "színműve" teátrális röhej, giccses kínosság. Áder színlelő, közönséges stupid fideszes, olyannyira, hogy a kormányba be sem kerülhetett. Orbánnal és Kövérrel együtt elkerülhetetlenül belekormányozzák hazánkat a totális szakadékba. Nevetséges, giccses alaptörvényükkel együtt fognak eltűnni a színről. Áder János egy hajótörött, s tökéletesen tudatában van annak, hogy az. Összes ellenszenves vonásának oka gyenge jelleme, mert minden ellenszenves vonása közül az első a jellemgyengesége. Ezért lett ő az államfő.


Thomas Bernhard után szabadon.

Cigány nő az Avasról

Miskolcon voltunk. Most nem a megszokott módon mentünk busszal, hanem vonattal. Váróterem. A hadházi, konyári és mátészalkai cigányok itt szoktak találkozni, beültünk közéjük. Egy démon mellé. Magas homlokra felrajzolt hatalmas szemöldök, feketén fénylő szemek, tépett, hosszú fekete-vörös haj. Megközelíthetetlen, de ha megszólal átváltozik, mély érzelmek. Egy fiatalembert bilincsben visznek el a rendőrök, nem tudjuk miért. "Páva IC érkezik Budapest felől a 8. vágányra" - sietünk. Nyíregyházán feltűnik egy másik démon. Velünk szembe szól a jegye. Kifordított bőr szerelés, piros körmök. Ötéves fiam érdeklődve szemléli. Szintén megközelíthetetlen, fejhallgatót vesz fel, és mereven néz kifelé az ablakon. Egy munkás hatalmas zsákkal mindenki mellett megáll, és puszta kézzel kiszedi a szemetes tartalmát, bele a zsákba. A vécékbe ugyanezzel a kézzel vécépapírt helyez el. Tokajban leszáll, és gondolom megy vissza a következő járatot rendberakni. A cigánylány Szerencsen szállt le, figyelem készülődését. Félénk-kedvesen elköszön. Nyilván rossz tapasztalatai vannak, ezért oly zárkózott.

A fiatal cigány nő ekkor tűnt fel. Látszik tétova bizonytalansága az idegen közegben. Talán még soha nem utazott IC vonaton? Hozzám fordul, kérdi hová kell ülnie? Mutatom, hogy a másik oldalon közvetlen mellénk szól a jegye, majd hozzá teszem, én is alig találtam meg a miénket. Felszabadul, mesélni kezdi kálváriáját. Ismerősének segített felszállni a vonatra, aki kisgyermekét viszi Debrecenbe agyműtétre. A vonat közben elindult, ő fennmaradt, most utazhat vissza. Ismerőse az átmeneti szállóban fog lakni Debrecenben. Kérdi, ott az milyen, jó helyre kerül? Hallottam a viszonyokról, megnyugtatom tehát. Kérdi szép-e a város? A közelünkben ekkor már rosszalló pillantások szállnak felénk, megvan a véleményük. Együtt szállunk le, csak a villamosnál búcsúzunk. Mi Lillafüredre, és a Bükk-fennsíkra mentünk. Hó és jég, -10 fok, de hegyekben fázni nem lehet. A turistaútról rég letértünk, megmászunk egy hegyet, állat csapát követve. Itt állunk 800 méter magasan. Alkonyodik. Baglyok nászéneke. A cigány nő az Avason egyedül neveli két gyermekét. Sietett az iskolához a nagyobbik elé, nem jó egy cigány gyereknek egyedül az Avason. Veszélyes. Meglepetésemre és megkönnyebbülésemre élve lejutottunk az erdészeti útra. Távol vagyunk mindentől, a mélyben lent Ómassa. Jól ismerem a terepet. Valahol Ómassa és Bánkút között állunk és nézzük a csillagokat. Rettenetes a hideg. A cigány nő mindig igyekezett kiemelkedni, leérettségizett, szakmát szerzett, de minek? Nem alkalmazzák csak betanított munkásnak. A gyermekei jövőjéért aggódik. Rokona Svédországban hegesztő, havi hatszázezerért. Szól a mobilja, egy másik rokona hívja, Németországból jön haza szabadságra. Már a Miskolc Plazában vagyunk, sajtburgert eszünk. Egy pár megkéri hogy fényképezzem le őket. Pestiek gondolom, de nem kérdem meg. A Búza térről este nyolckor indul haza a buszunk. Látod? Az ott az Avas. Miskolc nem jó, talán Debrecen? Debrecenben drágább az élet. Tizenkét órás műszakban dolgozik egy összeszerelő üzemben, havi 90 ezerért. Kisebbik gyermeke asztmás. Ebben az országban nincs jövő. A plakátokon: Magyarország jobban teljesít! Miben? Kiknek?


Romák szemmel tartása Miskolcon

Orbán Viktor

Wass Albert újra és újra csak Orbán Viktorra, erre a nevetséges kispolgári térdnadrágos nácilócira emlékeztet. Ahogyan Wass Albert a legarcátlanabb módon elgiccsesítette az irodalmat, ugyanúgy elgiccsesítette Orbán Viktor a politikát. Orbán Viktort, aki után egy teljes rendszerváltó és rendszerváltás utáni generáció loholt, ezt a bornírt forradalmárt mindig csak felcsúti háza padján ülve látom, képtelen vagyok másként látni mint felcsúti kerti padján (a kispadon). Orbán Viktor egy giccsfej, épp úgy, mint Wass Albert, de még nevetségesebb, mint Wass Albert, aki ténylegesen tragikus jelenség volt, ellentétben Orbán Viktorral, aki mindig és csakis komikus volt, kispolgári, megsemmisítő módon nagyzási mániás. Orbán Viktort éveken át úgy ették farkasétvágyukban nagykanállal, mint senki mást, puffadásig tömve vele a nemzeti bendőt. Az orbáni arculat átlagos és nem szellemi, keresztül-kasul szellemtelen, híján a fantáziának, híján bármifajta érzékenységnek, kollektivizmus-felkérődző, folytonosan vemhes kollektivista-tehén, aki évtizedeken át legelt a magyar társadalmon, kacér lepénykéket hagyva maga után szerte az országban, sőt a határon túl is. Politikai házasságszédelgő, aki a magyar közélet teljes generációját állította a feje tetejére; sikerrel. A magyar politikatörténet visszataszító fejezete, és ebben részes a teljes politikai elit mind a mai napig. Orbán Viktort még ma sem látják teljességgel át, és bár az Orbán-tehén lesoványodott, az Orbán-tejet mindmáig fejik. Jó példa arra, hogy politikai divatból valaki egy országra rányomhatja bélyegét, amiből végül majd semmi sem marad, csak egy halom nevetséges fénykép és egy halom még nevetségesebb írás. Gondoljunk csak a nemzeti hitvallásra, egyáltalán, hogy a preambulumból hitvallás lett, mindez végtelenül kispolgárian giccses. Lejáratottabb politikust nem ismerek nála, el van intézve ami a politikát illeti, holott tegnap még ő volt a nagy gondolkodó, ma már csak úgyszolván pszeudointellektuális társaságokban kísért, no meg a hatalomban. A magyar átlaglélek számára nehézségek nélkül emészthető politikai puding. Módszere abból áll, hogy idegen nagy gondolatokból gátlástalansággal saját kis gondolatokat csinál, végülis Orbán úgy kicsinyített le minden nagyot, hogy magyarszerű legyen, értik, magyar-szerű. Elsősorban begörcsölt nőszemélyek kedvence, miként buzgólkodó apácák, s tanítónők falják Wass Albertet, mint a tejbepapit, falják Orbán Viktort is. E tragikomikus alaktól, aki mindig is taszított, elég egyetlen mondat a mélységes undorhoz. Orbánt sarlatánnak tartottam mindig, aki mindent és mindenkit kihasznált maga körül egész életében. Ha belegondolok, hogy még szuperértelmes emberek is bedőltek neki, elfog az émelygés. Nézzük meg a fényképeket a mai Orbán Viktorról, mindegyiken olyan, mint egy elhájasult törzstiszt. Ezeken a fotókon Orbán kilép felcsúti háza elé és a horizontra függeszti tekintetét, gurítja labdáját, elrúgja labdáját, leveszi labdáját, labdáját kezében tartja, terpeszben áll, felemeli fejét, lehajtja fejét, megy a Parlament előtt, megy a Parlament mögött, megy a Parlament felől, olvas, eszik, fellapozza (saját) könyvét, becsukja (saját) könyvét, beszél, vigyorog, és így tovább. Hányinger. Orbán Viktor és ez világos, korunk legelkényeztetettebb magyar politikusa, egyidejűleg a legjelentéktelenebb is. Mindazonáltal Orbán, mint példa a magyar politikuskultuszra meglehetősen tanulságos. Mindig a téveshez csatlakoznak, az ostobához, a kéteshez. Orbánnak udvartartása van Felcsúton, és elvárja, hogy szakadatlan szent tehénként tiszteljék politikai nagyságát. Még egy budapesti szerkesztő is nyitva felejtett szájjal, áhítattal térdelt elé, mintha a lemenő nap sugarainál Orbán Viktor kerti padján a szellem oltáriszentségét osztogatná. Hányan zarándokoltak Felcsútra Orbán Viktorhoz, és tették nevetségessé magukat! Elzarándokoltak az úgymond történelmi Felcsútra a szent Orbánhoz, és térdre borultak idoljuk előtt. Hogy idoljuk totális szellemi pancser, nem tudták bárgyúságukban. Még csak nem is sejtették.

Thomas Bernhard után szabadon.

Wass Albert

Wass Albert prózája túlnyomó részben elviselhetetlenül fecsegő, kontár, és ami a legrosszabb, slampos stílusa van, mindezen túl ténylegesen a magyar irodalom legunalmasabb és leghazugabb szerzője. Prózája elmosódott, gyámoltalan és felelőtlen, méghozzá áthatva egy olyanfajta kispolgári érzelgősséggel, hogy felfordul az ember gyomra. Minden regénye az első sortól kezdve csak kontár kísérlet, könnyelműen a végtelenbe nyújtva, érzelgős, lapos próza, tele belső és külső hibával, amely műnek adja ki magát, holott semmi egyéb, mint kispolgári tákolmány. Wass Albert nem zseni, hanem filiszter, görcsösen író dohos kispolgár, még a nyelv legelemibb követelményeinek sem volt képes eleget tenni, nem beszélve arról, hogy ezen túl még műveket is alkotott volna. Minden harmadik mondata tévedés, prózájában minden második kép félresikerült, egyáltalán, Wass Albert szelleme, legalábbis irodalmában abszolút átlagos, valójában egy a legfantáziatlanabbak közül. Végső soron csak irodalmi szemetet termelt. Az, hogy élete végén megölte magát, mit sem változtat abszolút középszerűségén. Aki nagyra tartja Adyt, Móriczot, vagy akárcsak Nyírőt, az el kell utasítsa Wass Albertet, bár megvetnie Wass Albertet neki sem kell. Azért dőlnek be az olvasók Wass Albertnek, mert ideológiájának dőlnek be. Ebben az országban semmi nem számít csak az ideológia, hogy hová tartozol. Ha nem tartozol sehová, akkor mindenki gyűlölni fog. Ha létezik egyáltalán fogalom az ízléstelen, lapos, érzelgős és céltalan irodalomra, akkor azt pontosan fedi az, amit Wass Albert művelt. Ahogyan Wass Albert ír az nem művészet, hanem propaganda, mondandója a legellenszenvesebben őszintétlen. Egy ténylegesen gondolkodó ember képtelen Wass Albertet olvasni. Manapság vannak, akik úgy odavannak Wass Albertért, mintha ő lenne a kor íróistene. Vagy hülyék ezek az emberek, mindenféle művészeti ízlés s az irodalomhoz való legcsekélyebb hozzáértés híján, vagy pedig, és sajnos erre kell gondoljak inkább, az ideológiáját osztják. Wass Alberttel azonban ne jöjjön nekem senki a művészettel kapcsolatosan. Szegény Erdély, amelyik ténylegesen azt hiszi, hogy zsenit adott a világnak, holott mérhetetlenül túlbecsült irodalom. Ha belegondolok, hogyan tárolják Wass Albert könyveit tanítónőink és apácáink katolikus éjjeliszekrényükön, akár egy művészetikont, fésűjük és lábkörömollójuk mellett, és ha belegondolok, hogyan fakadt szinte könnyekre Schmitt Pál Wass Albert kapcsán, elfog az émelygés. Divat az erdő, divat a hegyi patak, divat Erdély, divat tehát Wass Albert. Egyáltalán az érzelgősség a lehető legdivatosabb. A könyvek manapság zsúfoltak giccsel és érzelgősséggel, ez az, ami divatba hozta Wass Albertet, meg divatos ideológiája. Wass Albert giccsmester, egy érzelgős agitprop hivatalnok. A teljes emberi ostobaság nyilvánul meg a tényben, ahogyan százezrével zarándokolnak Wass Alberthez és letérdepelnek könyvei előtt, akárha oltárok elé térdepelnének. Pontosan ez az ellenszenves pszeudolelkesedés az, amitől oly nevetségessé válnak a világ előtt. Ha arra gondolok, hogy a közoktatásban tananyag lett Wass Albert, akkor tudom, mit gondoljak a kormányról.

Thomas Bernhard után szabadon.

Ornitológia

Törpekeselyű (Accipitridae dictatoricus minor)

Eng: Small Vulture
De: Kaiserzwerg
Fr: Vautour l'orange

Ismertetői:
Cinke méretű keselyű. Tollszíne nagyon változékony, leginkább narancsszínű. Erőteljes röptű, rendszerint alacsonyan száll, és alulról hirtelen emelkedéssel telepszik megfigyelőhelyére. Ügyesen kanyarog a fák között, nászrepülése végén hirtelen zuhan. Energikus, nyughatatlan kis madár. Hosszú farktolla miatt jóval nagyobbnak tűnik a valóságosnál. Nagytestű rokonaihoz hasonlóan dögevő, de rájár a megtakarításokra is, ezért igen kártékony. Kártétele olykor nemzetgazdasági szempontból is jelentős mértéket ölthet.

Hangja:
Károgó és sivító kiáltások, különösen nemzeti ünnepeken, és fészeképítés idején.

Élőhelye:
Természetes élőhelye Dél-Amerika, de bárhol előfordulhat. Magyarországon ritka kóborló. Fészkelését 2010-ben sikerült bizonyítani.



Énekesbagoly (Strix grammaticus concordia)

Eng: Clown Owl
De: Schmittkanz
Fr: Chouette la Président

Ismertetői:
Közepes termetű narancsszínű bagoly. A fiatal egyedek vörös színűek. Épületeken rendszerint ferde testtartással pihen. Nappal is gyakran látható. Sebes röpte hullámvonalú, néha nagy magasságokba is felemelkedik. Gyakran költ elhagyott sólyomfészekben. Botfülű. Nem téveszthető össze semmilyen más madárral, helyesírásáról biztosan felismerhető. Gazdája utasításait híven követő, megbízható madár.

Hangja:
Kellemetlen rikoltás. Újévkor mindig hallatja hangját. Iskolákban előszeretettel énekel.

Élőhelye:
Főleg emberi települések környéke. Magyarországon néhány éve a Sándor-palotában fészkelt. Vonuló.

Süni simogatás

- Apa! Itt valamit nem jól mondott a bácsi a rádióban. A sünit nem lehet simogatni!
- Csak viccelt a bácsi, tudod ő ilyen.
- Tudom, egyszer egy kisbaba volt nála a rádióban.
Meglepődök, gondolkodom, és tényleg! Odafigyel a gyerek (ötéves) a Para-Kovács Imrére. Láthatóan a zenékre is. Nem tudja, hogy apa is ilyen zenéket játszott 1986-ban meg 87-ben. Leginkább, mint a Pussy Riot. Illegálist. Saját köreinkben ismerteket. Nagy sikerünk az "Über Alles Hamburger" volt. (Akkoriban láttunk először hamburgert itt Debrecenben.) Zenésztársam valahol Budapesten, "menedzserünk" valahol Vodafone. Én akkor ezt a zenét hallgattam leginkább.
A múltkor meg egymásután két Para-Kovács. A gyerek figyel, valami nem stimmel, látom, de a második, az Imre mintha őrá gondolna, elmagyarázza, majd jön a hiénákkal. A gyerek rám néz:
- Kezdi már!
Para-Kovács Imre rajongó, pláne, hogy megtudta: miskolci! Mert oda is járunk, a hegyek miatt. Jól ismerjük a vidéket. Most meg azt halljuk: "Gyermekláncfűrész." Összenézünk, mosolyog.
- Megint.