Az arc

A miniszterelnök végső soron embergyűlölő lénye, környezet- és önpusztító, zsarnoki lelkülete következményeként arca idővel embergyűlölő és önpusztító arc lett. Minden nap, ahogy felkel, szinte páni sietséggel bújik bele embergyűlöletébe és önpusztításába, mint arcpusztításba, mint egy gyógyíthatatlan, rosszindulatú betegségbe, és ezzel a rosszindulatú, betegesen rosszindulatú arccal üdvözli az országot már kora reggel. Bizalmatlanul, vagy legalábbis bántó tartózkodással viszonyul mindenhez, amit a demokráciához tartozónak gondol, vagy ami a szabad világból jön, vagy akit a szabad emberek közé sorol. Azt hiszi joga van gyűlölni, mert őt is gyűlölik. Arra nincs remény, hogy e gyűlölet okát magában keresse. Élete egyetlen rövid óráját sem töltötte harmóniában. Szellemellenes testi ember lévén érzelmeiből és érzelmeinek él. Fejébe vette, hogy saját céljaira használja ki a demokráciát, hogy birtokba veszi vele az embereket, hogy egész egyszerűen birtokba veszi vele az egész országot.


Thomas Bernhard után szabadon.