Október 6.

A Nagy-Magyarország matricás autók tovasuhantak az Auchan felé. Mi ötéves fiammal a szántóföldön keresztül a Nagy-Sándor József emlékműhöz mentünk. Senki sehol. Délelőtt a hivatalos pofavizit maradványai, óriási és apró koszorúk, a hivalkodás és mértéktartás emlékművei. Nemzeti érzelmű hazafiak az Auchanban shoppingoltak, errefelé ez a kedvenc hipermarketjük. Mi csipkebogyót szedtünk, megnéztük az első világháborús orosz hadifogolytábor teljesen elhanyagolt temetőjét, amit provinciális észjárás telepített éppen ide, az elfuserált csata helyszínére. Egész délután senki, a Nap melegen sütött. Tovább sétálva egyszerre egy cigány telepen találtuk magunkat. A nyomor elképesztő jelei. Libák, tyúkok, egy kutyafalka jelzi érkezésünk. Éppen vízhordás van. Cigány ember lép hozzánk, mondta átkísér minket a telepen, mert a kutyák hamisak. A túloldalon még váltunk néhány szót, majd köszönünk és tovább megyünk. Rövidesen odaértünk az autókhoz. A fogyasztói társadalom megszokott képe: valaki bevásárló kocsijából a csomagtartóba pakol, hátán Nagy-Magyarország térkép és rovásírás.

- Gyere fiam, az Auchan busszal hazamegyünk.