Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, kik kerülnek be a kormány apparátusába, én mindannyiszor azt mondom, hogy csupa seggfej, és ha megkérdezik, hogy mégis kik ezek a seggfejek, akkor felsorolok nekik egy csomó seggfejet, akik közül egyet sem ismernek, de én ismerem ezeket a seggfejeket. A kormányapparátus tehát csupa seggfejből tevődik össze, mondják, hisz te mindenkit, aki a kormányapparátusban helyet foglal, seggfejnek nevezel. Igen, mondom, a kormányapparátusban csupa seggfej foglal helyet, mégpedig csupa katolikus és nemzetiszocialista seggfej, és hozzá még néhány alibizsidó. (Viszolygok ezektől a kérdésektől és ezektől a válaszoktól is.) És ezek a seggfejek, mondják az emberek, mindig új seggfejeket választanak apparátusukba olymód, hogy pályáztatás nélkül odaítélik nekik ezeket az állásokat. Igen mondom, mindig új seggfejeket neveznek ki apparátusukba, amely Magyarország Kormányának nevezi magát, és amely egy kiirthatatlan rossz és perverz abszurditás ebben a mi államunkban. A legeslegnagyobb pancserek és disznók gyülekezete, mondom mindannyiszor.
Thomas Bernhard után szabadon. Díjaim, 45 oldal. Kalligram, 2008.