Az arc

A miniszterelnök végső soron embergyűlölő lénye, környezet- és önpusztító, zsarnoki lelkülete következményeként arca idővel embergyűlölő és önpusztító arc lett. Minden nap, ahogy felkel, szinte páni sietséggel bújik bele embergyűlöletébe és önpusztításába, mint arcpusztításba, mint egy gyógyíthatatlan, rosszindulatú betegségbe, és ezzel a rosszindulatú, betegesen rosszindulatú arccal üdvözli az országot már kora reggel. Bizalmatlanul, vagy legalábbis bántó tartózkodással viszonyul mindenhez, amit a demokráciához tartozónak gondol, vagy ami a szabad világból jön, vagy akit a szabad emberek közé sorol. Azt hiszi joga van gyűlölni, mert őt is gyűlölik. Arra nincs remény, hogy e gyűlölet okát magában keresse. Élete egyetlen rövid óráját sem töltötte harmóniában. Szellemellenes testi ember lévén érzelmeiből és érzelmeinek él. Fejébe vette, hogy saját céljaira használja ki a demokráciát, hogy birtokba veszi vele az embereket, hogy egész egyszerűen birtokba veszi vele az egész országot.


Thomas Bernhard után szabadon.

XVI. Benedek pápa

Joseph Ratzinger, a teológus munkásságát már pápává választása előtt majd húsz évvel kezdtem figyelemmel követni. Könyveiben egy mélységesen humánus, demokrata, toleráns, önkritikára és párbeszédre kész ember képe rajzolódik ki. Ratzinger egy félreértett ember, ami végig húzódik egész életén át. A katolikus egyház iránti előítélet oda vezetett, hogy "egyesek, amit én mondok, egy mechanizmus részeként értelmeznek, mely lényegében pórázra akarja fogni az emberiséget, s nem úgy tekintik, mint értelmes, hatékony és igaz próbálkozást a világ és az ember megértésére." (A Föld Sója. Interjúkötet. Szent István Társulat, 1997.)

Kevesen tudják, hogy XVI. Benedek pápa kedvenc írója Hermann Hesse. A Pusztai farkasról így vall: "Ez a könyv rám diagnózisa és előrejelzése miatt a fölfedezés erejével hatott. Bizonyos értelemben az író elővételezi az egész problémakört, amit mi a hatvanas-hetvenes években éltünk át. A regényben egyetlen személyről van szó, aki végül oly sokféle alakká esik szét, hogy e szétesés a személyiség fölbomlásához vezet. Az "én" magáraöltése itt szétrombolását is jelenti. Tehát nem csupán két lélek van egy kebelben, hanem az maga semmisül meg. Ezt az embert nem mint identifikációs alakot olvastam, hanem kulcsot láttam benne, mely látnoki módon teszi megközelíthetővé az újkorban izolálódó és izolált emberek problematikáját." (A Föld Sója. Interjúkötet. Szent István Társulat, 1997.)

Lemondásával kapcsolatban óhatatlanul az Üveggyöngyjáték jut eszünkbe: "Az a gondolat, hogy az ember torkig lehet egy magisteri hivatallal, és le is mondhat róla, első ízben már akkor eszembe jutott, amikor kineveztek Üveggyöngyjáték-mesterré, illetve néhány hónappal később. (...) Arra az elhatározásra jutottam, ha valaha eljön a nap, amikor a legközelebbi ünnepi Játékra gondolva öröm helyett gyötrelmet érzek, s büszkeség helyett szorongást, akkor nem fáradozom tovább egy új ünnepi Játékon, hanem visszavonulok, és visszaadom hivatali jelvényeimet a Hatóságnak." (Hesse: Üveggyöngyjáték, 409-410. oldal.)

Ratzinger bíboros az előbb említett interjúkötetben mondta: "Soha nem képzeltem, hogy vissza tudom forgatni a történelem kormánykerekét. (...) Egy másfajta új egyháztörténeti korszak áll előttünk." Ma amikor a világ egyre intoleránsabbá válik, Benedek pápának köszönhetően az egyház a valódi liberalizmus útjára lépett, legalábbis a Vatikán tekintetében. Ferenc pápa is a Benedek által tört úton halad tovább.



Benedek pápa öröksége

Demokrácia és lelkiismeret

A Habermas-Ratzinger találkozó

Varga Mátyás

Varga Mátyás úgy véli, hogy a kultúra nem a másik meggyőzésének területe, hanem önértékkel rendelkező szellemi valóság, mely a legkülönfélébb világnézetű embereket nemcsak értékközvetítésre, hanem értékbefogadó nyitottságra kötelezi. Egyszer a Klubrádióban elmondta, a nacionalizmus biztonságkeresés, irracionális fikciókra épülő légvár. Varga Mátyás, mint pannonhalmi szerzetes sokat tud, rálátása van a dolgokra, onnan fentről, a Szent Hegyről.


Déry-díj

parsifal, parsifal

Amerikai íróinterjúk

Abádi Nagy Zoltán: Világregény - Regényvilág. Amerikai íróinterjúk. Kossuth Egyetemi Kiadó. Debrecen, 1997.


Walker Percy, Kurt Vonnegut, William Gaddis, E. L. Doctorow, Ronald Sukenick, Raymond Federman. Hat mélyinterjú egy kötetben. Különleges értékét adja a könyvnek az a tény, hogy Abádi professzor teljes mértékben egyenrangú társa e kivételes intelligenciájú gondolkodóknak. (Írni nem más, mint gondolkodni.) Egyenrangú, de nem tolakodó; karmester, aki nem telepedik rá a szólóművészre. A diskurzus élő és páratlan amiatt is, hogy egyedülálló irányba folynak a személyek tekintetében. A 20. század fontos dokumentuma e mű, hisz abban a században, a maguk helyén a század meghatározó emberei között zajlik, nem elfeledkezve arról sem, hogy Amerika évszázadáról beszélünk. Egy elmúlt világ hangulata, létfilozófikus esszenciája jelenik meg a könyvben. Az interjúk térben és időben is (kivétel nélkül az 1980-as években készültek) pontosan el lettek helyezve. Az utolsó kettő Debrecenben a Kossuth Lajos Tudományegyetem (ma Debreceni Egyetem) Angol Tanszékén, illetve a Debreceni Akadémiai Bizottság épületében (DAB Székház) zajlott. A körülmények taglalásának köszönhetően felidéződik a beszélgetések atmoszférája, ezzel létrehozva a szellemi kapcsolatot a múlt kvázi örök jelenben élő eseményével. A Szellem, az Értelem hatalma mutatkozik meg itt. Akik tisztában vannak Amerika értékével, azoknak is meglepő e művészek metafizikus mélysége, melyből időnként természetszerűleg feltör az ismert sajátos amerikai attitűd. Emberek, gondolkodók, múltunk, mely jövőt alakítón bennünk él. Információ regényértelmezéshez, forrás tanulmányokhoz, elsődleges anyag létkutatáshoz.

Gender

Séllei Nóra: Tükröm, Tükröm... Írónők önéletrajzai a 20. század elejéről. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debreceni Egyetem. Debrecen, 2002.


Virginia Woolf, Jean Rhys, Gertrude Stein, Mary McCarthy, Kaffka Margit. Öt nő alakja bontakozik ki, a hatodik Alice B. Toklas, és a szerző a hetedik, lásd a 272. oldal lábjegyzetét. Nő munkája nőkről, a nőiség szempontjából, elsősorban férfiaknak és nőknek.

Lenyűgöző szellemi alkotás e kötet, minden részletre kiterjedő figyelem, vitára indító, gondolkodóba ejtő és arra késztető, magával ragadó írás. A bevezető önálló alkotás az önéletrajzról, mint olyanról, és a női önéletrajz sajátosságairól, formabontásáról. (A témával foglalkozóknak kötelező!) Mit jelent nőnek lenni, nőként gondolkodni, élni, létezni egy férfi dominanciájú kultúrában. A szerző nevében is hordozza a nőkérdés problematikáját, ami nem jelentőség nélküli.

A termékenyítő női szemléletet látom Woolf kapcsán önéletrajz és test összefüggéseinek boncolgatásában, Rhys esetében pedig a fénykép és önéletírás szuggesztív elemzésében, ami azután csöndesen végig gördül az egész fejezeten.

Tovább gazdagítja a mű létlátását a leszbikus Gertrude Stein két önéletrajza. Ki ír kiről? - tehetjük fel a kérdést az Ada és az Alice B. Toklas című írások kapcsán. Itt újra fokozottan előkerül az önéletrajz problémája: mik a határai, egyáltalán mit várunk tőle, hogyan tekintünk rá? Sémákban vagy szabadon gondolkodunk? Séllei Nóra végig vezet minket az úton, és rámutat a megtestesült szellem, vagyis a képzőművészet kapcsolatára az irodalommal.

A McCarthyval foglalkozó rész vitathatóságában is lenyűgöző gondolatmenet. Itt a gyónás közkeletű, méghozzá katolikus körökben is közkeletű, de téves felfogását emeli be a szerző munkájába a szálak kibogozásához. (Lásd, Michel Foucault: A szexualitás története.) Mi az igazság? Van-e egyáltalán igazság? Ha van, kinek az igazsága az? Létezik-e önéletrajz egyáltalán, az nem inkább önkitalálás? Hálásak lehetünk a McCarthy kommentárok felfejtéséért, melyek szerves részei a Séllei által vizsgált műnek. (Megjegyzem: az itt bemutatott katolikus mentalitás ír nemzeti sajátosság, az a más okból kétségbeejtő hazai gyakorlatban is jórészt ismeretlen.)

Végeredményben, és ezt Kaffkánál különösen érzem, a nő önkereséséről, identitáskereséséről van szó. Nem megoldás a férfiszerep felvállalása, az túl egyszerű lenne és nem adna megoldást a nő problémáira. A férfi alá/fölé rendelés kultúrájában a nő feladata önmaga megtalálása, és nem a férfiszerep fölvétele. Az egyenjogúság megteremtése a nő kulturális hivatása, és nem a férfi-ordoba való belépés, mely tévedésnek, új alárendelési viszonynak bizonyul. A különbözőségben való egyenlőség magától értetődése, egy humánus kultúra megvalósítása a nő feladata, amiben nekünk férfiaknak mellettük kell állnunk. Emberek vagyunk, mások de egyenlőek.

A miniszterelnök

A miniszterelnök hazudott. Ámde a félelem, hogy ő maga hazudott, nem engedi, hogy bűntettét bevallja. Az a gondolata támad, hogy kerestesse a hazudót, hazudókat. E célból megszervez egy hivatalnok-apparátust, amelyet jól megfizet. Néhány nap múlva találnak is egy hazugot. Habár a miniszterelnök tudja, hogy az illető nem hazug, mégis kiszolgáltatja a törvénynek, amely elítéli. Ily módon a hivatalnokok még sok hazugot találnak. Végül pontosan annyi hazugot találnak, ahány hazugság van. Valamennyit elítélik és börtönbe zárják. A miniszterelnök most elmegy a Parlamentbe, hogy megállapítsa: hány és milyen törvényt kell még ebben a félévben megszavazni. Ez a kérdés foglalkoztatja még napokig.


Thomas Bernhard után szabadon.

Szent Korona

Magyarországon, ahol mint ismert az úgynevezett fülkeforradalom óta az úgynevezett Nemzeti Együttműködés Rendszere van uralmon, egy férfi, akárhányszor is tett látogatást az ország Parlamentjében, ott Szent István koronájából az Európai Unió himnuszát hallotta szólni. Amikor már századjára is ezt tapasztalta, a dolgot elhíresztelte a városban. Mivel erre az emberek százai, sőt ezrei zarándokoltak a Parlamenthez, hogy hallják az Európai Unió himnuszát a Szent Koronából szólni, a férfit a Terrorelhárítási Központ emberei letartóztatták és börtönbe vetették. Az embereknek büntetés terhe mellett megtiltották, hogy a Parlamenthez vonuljanak, a Szent Koronát pedig elzárták. A Terrorelhárítási Központ emberei éveken át mindenkit, aki bement a Parlamentbe, szigorú vizsgálatnak vetették alá. A Szent Korona a Parlamentben manapság ismét megtekinthető, s erre az esetre már senki nem emlékszik.


Thomas Bernhard után szabadon.

Európa szegletköve

Mindannyian egyszeriek, egyetlenek vagyunk, a kollektivista társadalmak azonban megsemmisítik az ember személyiségét. Létrehozzák az éretlen vagy elfojtott személyiségek kényszerközösségeit. A kényszerközösségek gyorsan megszervezhetők és látszólag fölényben vannak a lassan szerveződő, szabad társulásokkal szemben. A kollektivista társadalmak a látszatok világában élnek, mert nem ismerik el az emberi lét lényegét: a személyiséget. Megnyomorított tagjainak cserébe felkínálják a szabadulást az én terhétől.

Az európai kultúra a személyiség, a személyesség jegyében áll, ez különíti el minden megelőző idők kultúrájától. Aki azt hangoztatja, hogy a kollektívum, vagyis a nemzet, az állam, vagy egy társadalmi osztály előbbre való a szabad emberi személyiségnél, az megtagadja és szétroncsolni próbálja Európa szegletkövéül szolgáló hagyományait. Ázsia kollektivizmusa évezredek óta próbálja bekebelezni Európát, de minden esetben szétzúzódott ezen a szegletkőn.


Vekerdy Tamás után szabadon.

Rövid hírek

A Semmelweis Egyetem egyik könyvtárosa felakasztotta magát a könyvtár olvasótermének nagy csillárjára, mert (mint azt egy hátrahagyott cédulán írja) huszonkét évi szolgálat után többé nem tudta elviselni, hogy olyan doktori disszertációkat rendezgessen és kölcsönözzön ki, melyeket csak azért írtak, hogy bajt okozzanak, ami szerinte minden valaha megírt doktori disszertációra vonatkozik.


Kína és Magyarország miniszterelnöke megállapodott, hogy a kínai nagy falat Magyarországra, a magyar demokratikus ellenzéket pedig Kínába vitetik. Tervüket azonban nem tudták titokban tartani, s éppen akkor éjszaka, amikor a kínai nagy falat Magyarországra, a magyar demokratikus ellenzéket pedig Kínába akarták szállíttatni, bevitték őket az őrültek házába, a kínai miniszterelnököt természetesen a kínai, a magyar miniszterelnököt a magyar őrültek házába. Ügyüket az ENSZ abszolút bizalmasan kezeli.


Egy jogtörténet-professzor mesélte, hogy az úgynevezett fülkeforradalom idején egy egyetemen az ő fakultásának valamennyi kollégáját elbocsátották, mert azok az akkori forradalmárokkal nem akartak együttműködni. Néhány évvel később az úgynevezett demokratikus újjászületés napján ugyanezen egyetemen elbocsátották azokat, akik korábban kollégáikat elbocsátották.


Egy terhes nő meggyilkolásával vádolt politikus elmondta a törvény előtt, nem tudja, miért ölte meg a várandós asszonyt, de ő oly gondosan gyilkolta meg áldozatát, ahogyan csak lehetséges. Az ügyész valamennyi kérdésére egyre a gondosan szót hajtogatta, mire megszüntették az ellene folyó eljárást.


A Parlamentben megszólítottunk több embert, akiktől meg akartuk tudni, miért ment tönkre az ország. Kérdésünkre azonban a megkérdezettek csak nevettek, sarkon fordultak és elszaladtak. Az utcán a járókelőktől hallottuk, hogy a Parlamentben egyetlen normális ember sincs, az egész épületet átengedték egy csomó őrültnek, akik azt csinálnak ott, amit akarnak.



Thomas Bernhard után szabadon.

Diktatúra?

Az emberek alapvetően konzervatívok, nem szeretik a változást, idegenkednek minden újítástól. Így volt ez a hitújítás idején is, ezért a kálvinista prédikátorok apró változtatásokkal formálták át a római liturgiát és vallási szokásokat. Észrevétlen eltűnt egy gesztus, megváltozott egy mondat, bekerült egy új szó. Látszólag alig történt valami, csupán a lényeg tűnt el és egy új vallás született. Ugyanezt teszi ma a Fidesz országunk átalakítási munkájában. Lépésről-lépésre tűnik el világunk, alig észrevehetően. Jelentős ellenzéki szereplők állítják: ez még nem diktatúra. A kálvinista prédikátorok nem voltak katolikusok. Liturgiájuk lehet, hogy rómainak tűnt, de akik vezették, azok kálvinisták voltak. A lényeg kezdettől hiányzott.

Sokféle diktatúra van, nemcsak az, ahol a Dunába lövik az embereket. Látni fogjuk: 2014 nem különbözik majd 1984-től, az is diktatúra volt, ez is az. Olyan országban élünk, ahol azt tervezik, hogy a parlamenti képviselőknek fel kell állniuk, ha bejön az ülésterembe a házelnök, a rendőröknek pedig tisztelegniük kell feletteseik magánautójának az utcán. Átnevelés mindez. Akárcsak az öltözködési előírások iskolában, egyetemen, munkahelyen. Akinek kétségei vannak gondoljon csak az Alaptörvényre. Lehet úgy tűnik ma még demokrácia van, de az ország irányítói nem demokraták. Végzik munkájukat, az átalakítást. "Aki ma büntet, az holnap lövet!"

HaHa

Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár zavart öntudatból cselekedett, amikor a Hallgatói Hálózat egyik tagjának alaptalanul kent le egy pofont, amitől az aktivista elveszítette hallását, mégpedig az orvosok szerint örökre. A fiú apja, egy útépítő munkás, aki elhatározta, hogy fiát Budapestre küldi a Műszaki Egyetemre, és híres építészt csináltat belőle, kiszámoltatta egy ismerős hatósági adószakértővel azt az összeget, amit a fia 65 éves koráig keresett volna, ha valóban sikerrel, annak rendje és módja szerint halad előre az apja által megjelölt pályán és eléri célját, és pontosan ekkora összegre beperelte Hoffmann Rózsát. A Hoffmann Rózsa által süketre vert fiú apjának szakértői megbízottja az elfogadható és ily módon behajtandó összeget 230 millió euróban állapította meg, de a fiú ennek előtte három nappal öngyilkos lett. Az eljárást Polt Péter legfőbb ügyész kérésére megszüntették. Ugyanakkor Hoffmann Rózsát azzal az indokkal, hogy tilos a hallgatók bántalmazása, két hónapra eltiltották a szentáldozástól. Hoffmann Rózsa lelkiatyjának (gyónáson kívül) kijelentette, megfeledkezett arról, hogy a felsőoktatási törvényből Pokorni Zoltán kérésére a botbüntetést a végszavazás előtti percekben a miniszerelnök kihúzta.


Thomas Bernhard után szabadon.

Eutanázia

2013. szeptember 27-én a Debreceni Egyetem Igazságügyi Orvostani Intézete interdiszciplináris fórumot tartott az eutanázia témakörében. A megváltozott körülmények, úgymint az orvostudomány fejlődése és a kulturális változás időszerűvé tették a téma megvitatását. Mára gyakorlatilag eltűnt a halálba kísérés családi és társadalmi hagyománya, új pedig nem alakult ki, miközben az orvosok a "végtelenségig" életben tudják tartani testünket. Két előadást emelnék ki a nap programjából.

Krompecher Tamás a Lausanne-i Egyetem igazságügyi orvostani intézetének professzora az eutanázia svájci gyakorlatát ismertette, ahol nonprofit szervezetek önkéntes szakértői adnak engedélyt az öngyilkossághoz, amihez szigorú feltételek megléte esetén minden állampolgárnak joga van. Az orvosi leletek alapos áttanulmányozása és a kérelmezővel történő akár többszöri mélyinterjú után születhet döntés. 2012-ben a kérelmek mindössze 22%-át hagyták jóvá, 78%-át elutasították. A dolog azonban ezzel nem fejeződik be, ugyanis a halál beállta után minden esetben ügyészi és igazságügyi orvosi vizsgálat indul, és ha az öngyilkosság engedélyezése jogtalannak bizonyul, bírósági feljelentéssel végződik, ami eddig egy esetben fordult elő. Ez tehát a közvetlen eutanázia jogi garanciákkal jól körülhatárolt svájci gyakorlata.

Ferencz Árpád református teológus az eutanázia ókori jelentéstartalmát tárta fel, ami véleménye szerint a középkorban tabu témává vált, és csak a reformációnak köszönhetően kerülhetett ismét a felszínre. Meglátása szerint a katolikus egyház az életet mindenek felett állónak tekinti, ezért utasítja el az eutanáziát. Kijelentésével nemcsak azt állította, hogy ő nem tekinti az életet mindenek felett állónak, hanem az eutanáziával kapcsolatos katolikus tanítás félreértéséről is tanúbizonyságot tett. A Katolikus Egyház Katekizmusa szerint ugyanis indokolt lehet "a költséges, veszélyes, rendkívüli vagy a várt eredményhez képest aránytalan beavatkozás abbahagyása (...), így az ember nem a halált idézi elő, hanem elfogadja, hogy nem tudja megakadályozni. A döntést a betegnek kell meghoznia" vagy ha erre nem képes, akkor a jogilag illetékeseknek. (KEK, 2278.) Ez végeredményben a közvetett eutanázia egyházi jóváhagyását jelenti. A katekizmus azt is hangsúlyozza, hogy a szenvedést abban az esetben is csökkenteni kell, ha az megrövidíti az életet. A fájdalomcsillapító szerek által előrehozott halál ebben az esetben nem cél, és nem is eszköz.

Ferencz Árpád másik meglátása az volt, hogy a katolikus egyház nem vagy csak a legfelső fórumon foglalkozik az eutanáziával. Ferencznek a katolikus egyház kritikáján keresztül kibontott nézete a valós helyzet nemismerésén alapul. Amerikai kórházak kérdést intéztek a Hittani Kongregációhoz mint legfelső fórumhoz azzal kapcsolatban, hogy a visszafordíthatatlan kómában lévő betegeket szükséges-e mindvégig életben tartani, mire azt a választ kapták, hogy "a kérdést a helyszínen kell megválaszolni, mi nem vagyunk abban a helyzetben, hogy teljes bizonyossággal felelhetnénk." (Joseph Ratzinger: A Föld Sója, 79. oldal. Szent István Társulat, 1997.)

A közvetlen eutanáziát, mint öngyilkosságot a katolikus egyház nem tekinti súlyos véteknek, mivel erkölcsi megítélését a szenvedéstől való félelem határozza meg. (KEK, 1735. illetve 2282.) A problémát a társadalmi elvárás megjelenésében látom, az öngyilkossági kérelmek benyújtásának társadalmi igényében az öregek és fogyatékosokkal szemben, akik még minőségi életet élhetnének, ám a közgondolkodás hatására az eutanáziát választják. Kérdés, hogy az engedélyt megadók képesek-e ellent állni egy esetleges társadalmi és/vagy állami nyomásnak. Nem mellékes a politika beleszólása sem az egyén legbensőbb személyes ügyébe; bármilyen irányba.

Nem világnézeti harcra, hanem értő meg-, illetve kibeszélésekre van szükség, mint amilyen ez a debreceni fórum is volt, és ami alább a belgiumi helyzetről szóló videón is látható.

Nyomtatvány

A minap a kezembe került egy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény és a végrehajtására kiadott 303/2013. (VII. 31.) Korm. rendelethez kapcsolódó üres formanyomtatvány. Hatalmas vastag betűkkel rajta: Biztonsági kérdőív. Alcím: nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső személyek biztonsági ellenőrzéséhez. Szerencsém, hogy nem nekem kell kitöltenem, ugyanis a szokványos és érdektelen rubrikák között a XII./14. így szól: "Áll, illetőleg állt-e kapcsolatban a demokratikus jogállam alkotmányos alapelveit tagadó vagy ilyen jellegű tevékenységet kifejtő (fasiszta, nyilas, kommunista, anarchista vagy egyéb szélsőséges) szervezettel, mozgalommal, csoporttal stb. (ha igen, akkor fejtse ki részletesen)." Ha nekem kellene válaszolnom erre a kérdésre, akkor őszintén megmondanám, hogy igen álltam, egyszerűen azért mert egy olyan államban születtem, nőttem fel, és éltem 24 éves koromig, amit a felsorolt szervezetek egyike irányított, és ez a tény kihatott gyermek, ifjú, sőt felnőtt éveimre is. Őszintén bevallanám azt is, hogy igen ma is kapcsolatban állok, mert immár harmadik éve egy olyan államban élek, amit a felsorolt szervezetek egyike kisajátított magának, amely tagadja a demokratikus jogállam alkotmányos alapelveit, és ezt szigorúan tudományos módon bizonyítani is lehet, sőt bizonyították is alkotmányjogászok, történészek, szociológusok, filozófusok, politológusok, sőt azt is, hogy már szét is rombolta, a kérdés csak az lehet, hogy részben vagy egészben. Ennek a szervezetnek, mely államunkat megszállta és kézben tartja, kinyilvánítottan ugyanazok az ellenségei és nagyrészt céljai is, mint annak a réginek, működése pedig visszavonhatatlan hatással lesz egész hátralévő életemre. Ennyit röviden. A részletes kifejtés itt olvasható.

A legnagyobb perverzitás

Thomas Bernhard: Wittgenstein unokaöccse. Magvető, 1990.


A Művész urat mindenki ismerte Debrecenben, és mindenki bolondnak tartotta extrém megjelenése és furcsaságai miatt, pedig egyáltalán nem volt hülye. Azt hogy valóságos festőművész, kevesen tudták. Leginkább a villamoson lehetett összefutni vele; századfordulós öltözetben, kesztyűvel és sétapálcával, a hölgyek előtt meghajolva sokszor láttam a kádári Magyarországon. Bosszantani nem volt tanácsos; a belváros és a Nagyerdő megszokott tartozéka volt.

Paul a híres Wittgenstein (Ludwigról Esterházy Péter adhat felvilágosítást), újgazdag fegyvergyárosok leszármazottjának unokaöccse ugyanaz volt Bécs számára, mint a Művész úr Debrecennek. Paul Wittgenstein (nem a zongorista) otthonos volt a művészetekben, különösen a zenében. Ifjú korában bejárta a világot, időnként elmeosztályok kezeltjeként töltötte idejét, filozófus volt mint nagybátyja, és a művészek jó ismerője. Halála után Thomas Bernhard megírta barátságuk történetét, méghozzá kíméletlen őszinteséggel, megrázóan, egy különös emberről és önmagáról. A műben központi szerepe van a zenének, amint életükben is fontos szerepet kapott. Bernhard könyve valódi zenei alkotás, egy matematikai csodát, Mozart Haffner szimfóniáját követi az írói komponálás; igazi mestermű, igazi remekmű! A német nyelvű irodalom goethei vonalába simuló, ugyanakkor modern alkotás.

"Díjat átvenni már önmagában perverzitás, Állami Díjat átvenni a legnagyobb perverzitás." (Paul Wittgenstein) Az átfedések miatt ajánlott párosítani Thomas Bernhard: Díjaim című kötetének olvasásával. Kalligram, 2009.

Hazuglelkűség

A legfőbb ellenvetésem a magyar oktatási rendszerrel szemben az, hogy semmibe veszi az igazmondás parancsolatát. Azt ugyan néha mellékesen megemlítik, hogy nem szabad hazudni, ez azonban teljesen más dolog. A legnagyobb csalásokat elkövetheti valaki anélkül, hogy egyszer is hazudnia kellene. Egyetlen magyar fiatalnak sem tanítják meg, hogy mondja ki az igazságot, mégpedig abból az egyszerű okból, amiért arra sem tanítják, hogy óhajtsa az igazságot. Első elemitől a diplomáig arra tanítják, hogy ne törődjék azzal, egy tény valóban tény-e, hanem csakis azzal, hogy ha úgy adódik felhasználható-e a maga érdekében. Ebből származik a Békemenet közkatonáinak mások számláját gyarapító harcos optimizmusa, képzeletszegény hazafiságuk, amit országunk szempontjából a legrosszabb érdekek mentén vetnek latba. Az átlag magyar ugyanolyan szűklátókörűen foglal állást valamely párt mellett vagy ellen, amint a fociban ennek vagy annak a csapatnak drukkol. A magyarok előtt eltitkolják azt az absztrakt igazságot, hogy egy meccs kimenetele attól függ, hogy mi fog történni, a pártok megítélésében viszont az számít, ami megtörtént vagy éppenséggel ami nem történt meg. Oktatási rendszerünk szerint tehát az igazság szeretete kifejezetten ellenjavalt, amit mi sem bizonyít jobban, mint politikusaink. Van-e ember a bolondokházán kívül, aki komolyan gondolná, hogy politikai elitünket különösebben érdekelné az igazság? A szó legszörnyűbb értelmében nincs bennük igazság! A hazuglelkűség a magyar karakterben olyan hiba, amelyből az igénytelen szellemi élvhajhászás során szükségképpen hajtottak ki a legkülönösebb babonák, hazug legendák és szemfényvesztések.


G. K. Chesterton után szabadon.

Kádárizmus

2011-ben történt. Az akkor 3 éves fiamnál a laboreredmények szalmonella fertőzést diagnosztizáltak. A hatóság kivonult lakásunkra, hogy szemrevételezze körülményeink, és felvilágosítson a higiénia alapvető szabályairól. A nyomozás a fertőzés forrásaként ama híres nemzetközi gyorsétteremhálózat egyik debreceni egységét jelölte meg. A hatóság képviselője feszélyezetten közölte, hogy ezt most hagyjuk, örüljünk hogy a gyerek jól van. Tudjuk, az üzemeltető jóban van a városvezetéssel. A tulajdonosnővel egykor futólag ismertük egymást, legalábbis köszönő viszonyban voltunk. Akkor még mindannyian ellene voltunk a kádárizmusnak.

Népuralom

Az Orbán-rendszer köznevelési törvényével az a probléma, hogy az állam rendszerét egyenesen a tantermekbe juttatta anélkül, hogy azt jóváhagyták volna a szülők. Ez annak a következménye hogy minket egy kis létszámú oligarcha kormányoz. Demokráciánk tehát csak formális, a népuralmat felváltotta a nép feletti uralom. Majd ha a szülők ismét maguk kormányozzák saját magukat, akkor gyermekeiket is nevelhetik végre. A demokrácia célja ugyanis a minél közvetlenebb, nem pedig a minél közvetettebb uralkodás.


G. K. Chesterton után szabadon.


Le Monde diplomatique

Képmutatás

Bosszantó képmutatás rejlik abban, ahogyan az oligarchák a hajléktalanokkal szemben viselkednek. Tarlós István például kijelentette, hogy ő mint emberbarát azon töri a fejét, miféle börtön, javítóintézet, dologház, vagy bolondokháza lenne a számukra a legmegfelelőbb. Mindez szemenszedett hazugság. A kérdésben egyetlen racionális ok vezeti őt és társait, az hogy a hajléktalanok a terhükre vannak. A képmutatás szobrai ők.


G. K. Chesterton után szabadon.


Tarlós és a hajléktalanság

Magyarország jobban teljesít

Egész életében keményen dolgozott, ám építőipari cége 2010 után valahogy kimaradt a megrendelésekből. Ott találta magát két diplomával munka nélkül. 56 évesen havi 23 ezer álláskeresési támogatás címen. Azután közmunkában segédmunkásként épületfelújítás, vakolás, ablakcsere, állványozás napi 6 órában havi 36 ezerért. Autóját eladta, tartalékait felélte. Ma örömmel újságolta: jóakaróinak köszönhetően biztonsági őr egy menekülttáborban. Folyamatos munkavégzés, havi 100 ezerért. Két diploma, lassan 60 éves. Biciklivel jár dolgozni, buszra már nem telik.


Közmunka diplomásoknak.

Az Orbán-rendszer állatias tudatlansága

London 1910.

"Angliában a gyakorlatban csak gazdag ember szabhat ki büntetést, és csak szegény ember szenvedheti el (...), így aztán alig néhány nappal ezelőtt, hogy e sorokat leírom, egy kisfiút (természetesen szegény sorút) korbácsolásra és öt év börtönre ítéltek, mert ellopott egy darabka szenet, aminek az értékét szakértők 5 pennyre becsültek. Teljes mértékben azoknak a liberálisoknak és humanitáriusoknak az oldalán állok, akik tiltakoznak az ellen, hogy ilyen állatias tudatlansággal járjanak el egy gyerekkel szemben."

G. K. Chesterton: Mi a baj a világgal? 172. oldal. Kairosz Kiadó, 2004.


Szigorúbb büntetési tételek, új büntetési nemek, leszállított büntethetőségi korhatár. Július 1-én lépett hatályba az új büntető kódex.

Marihuána

Szeretem a hipermarketeket. Bevásárlásra ugyan alkalmatlanok, de szociológiai megfigyelések szempontjából kiválóak. Most éppen azt figyelem, hogy mi a különbség a különböző bevásárlóközpontok látogatóinak vásárlás közbeni viselkedése, és társadalmi összetétele között az eltérő marketing politika szempontjából. Az egyik ilyen utunk során egy fiatal lány elejtett mellettünk egy pezsgős palackot, ami szétrobban, és ötéves fiamat elöntötte a vér. Rövidesen mentő vitt minket a traumatológiára. Az ügyeletes orvost meglátva azonnal tudtam, jó kezekben vagyunk. Orvostanhallgatóként esténként ő nem Dévényi Tibi bácsi előadásaira járt, hanem édesapja egyetemi szobájában tanult az Agráron. Nem is volt semmi gond, több volt a vér, mint a baj. Mindezt csupán azért hozom fel, hogy belássuk: ha nem pezsgőt, hanem egy doboz marihuánát ejt el az a lány, akkor nem lett volna szükség mentőkre.


Drogenciklopédia

Esti

Esterházy Péter: Esti. Magvető, 2010.


"Én nem én vagyok, te sem vagy ő, ők sem ezek."
 Evelyn Waugh


Akkor is itt ültem, kinéztem az ablakon, mely benéz az épületbe, szemben a túloldalon, az ajtón túl Esti felolvasott. Nem vagyok találkozós típus, csak virtuális kielégülő. Itt találkoztam egykor a király fiával, később a király fiának fiával is, ott jött szemben a lépcsőn. Az oszlopok mögül váratlanul Habsburgok és Esterházy bukkanhat elő; most már tudom, bármi megtörténhet.

Csak most jutottam hozzá (hozzám jutott?) Esterházy könyve. Esti a Pétereknél. Estiházy vagy amit akartok. Belekóstoltam, lehunytam szemem, fölnyitottam, a könyvbe néztem, bólintottam, geniale. Ki ír mit kiről? Idézetek idézik az idézőket. Átirat. A világirodalmat ismerni, Esterházyt olvasni csak úgy érdemes. Váratlanul ismerősökkel fut össze az ember; bármi megtörténhet. Akár kettő után négy is jöhet, mint a Kölcsey Központ liftjében. Ez a lift lett Esti élete.

Debrecen -- Klinika -- Elméleti Tömb -- földszint+4szint=1.emelet. Ez volt Esti számos élete.

Miről is írt Esti? Rólunk (rólad és rólam), önmagáról, mindenről (másik fordításban semmiről), az értelem életéről és haláláról, a létről, Platon Kuzmics Kovaljovról, és a rizsáról. Ez a könyv lett Esti élete. Csak ezt akartam közölni veled.

Október 6.

A Nagy-Magyarország matricás autók tovasuhantak az Auchan felé. Mi ötéves fiammal a szántóföldön keresztül a Nagy-Sándor József emlékműhöz mentünk. Senki sehol. Délelőtt a hivatalos pofavizit maradványai, óriási és apró koszorúk, a hivalkodás és mértéktartás emlékművei. Nemzeti érzelmű hazafiak az Auchanban shoppingoltak, errefelé ez a kedvenc hipermarketjük. Mi csipkebogyót szedtünk, megnéztük az első világháborús orosz hadifogolytábor teljesen elhanyagolt temetőjét, amit provinciális észjárás telepített éppen ide, az elfuserált csata helyszínére. Egész délután senki, a Nap melegen sütött. Tovább sétálva egyszerre egy cigány telepen találtuk magunkat. A nyomor elképesztő jelei. Libák, tyúkok, egy kutyafalka jelzi érkezésünk. Éppen vízhordás van. Cigány ember lép hozzánk, mondta átkísér minket a telepen, mert a kutyák hamisak. A túloldalon még váltunk néhány szót, majd köszönünk és tovább megyünk. Rövidesen odaértünk az autókhoz. A fogyasztói társadalom megszokott képe: valaki bevásárló kocsijából a csomagtartóba pakol, hátán Nagy-Magyarország térkép és rovásírás.

- Gyere fiam, az Auchan busszal hazamegyünk.

Végső megoldás

A közelmúltban a Budapestet sújtó földrengéskor mintegy ötszáz ember lelte halálát a romok között. Mindez elkerülhető lett volna, ha az egyik kerületi polgármester a teljesen összedőlt hajléktalanszálló romjait nem elsimíttatja, hanem elszállíttatja. A földrengés után még egy héttel is hallani lehetett a romok alatt lévők kiáltásait. A kerületi polgármester azonban lezáratta a hajléktalanszálló környékét, mégpedig oly hosszú időre, amíg nem értesítették, hogy a romok alatt már semmi nem mozog s a romok alól semmiféle hang nem hallható. Csak két és fél héttel a földrengés után engedélyezték a budapestieknek, hogy megszemléljék a törmelékhalmot, amelyet három hét múlva tökéletesen elsimítottak. A kerületi polgármesternek költségvetési okokból le kellett mondania az összedőlt hajléktalanszálló mintegy ötszáz eltemetett vendégének mentéséről. A mentés körülbelül ezerszer került volna többe, mint az elsimítás, és akkor még nem is vettük figyelembe azt a tényt, hogy a romok alól valószínűleg súlyos sebesültek százait hozták volna elő, akiket azután az államnak kellet volna eltartania életük végéig. Azt mondják, a kerületi polgármester előre biztosította magának a kormány jóváhagyását. Magasabb kormányzati posztra történő előléptetése a közeljövőben várható.


Thomas Bernhard után szabadon.

Schmitt Pál

Egy vidéki férfi, aki megtévesztésig hasonlít Schmitt Pálra felajánlotta, hogy az akkor még államfő rendelkezésére bocsátja magát különlegesen nehéz feladatokhoz, melyek Schmitt Pál képességeit meghaladják. Abban a megtiszteltetésben volt része, hogy az úgynevezett Magyarország köztársasági elnöke szerepében átvállalhatta azon feladatokat, melyeket az államfő nem feltétlenül akart személyesen elintézni, ő pedig a felkínált szolgáltatásért semmit nem kívánt. Mivel a férfi, aki három éve a Sándor-palotának az ajánlatot tette attól a naptól fogva eltűnt, nemcsak lakóhelyén és környékén hanem egész Magyarországon sokan hiszik, hogy ő már régóta a magyar fővárosban él, és ma is mint volt államfő lép fel. Azokat az embereket, akik feltevésüket kinyilvánítják, rágalmazóknak nevezik. Azokat, akik tudni akarják, hogy a férfit börtönbe vetették, vagy elmegyógyintézetbe szállították, vagy netán rég likvidálták-e, épp így rágalmazóknak nevezik. Ennélfogva minden magyar rágalmazó.


Thomas Bernhard után szabadon.


Schmitt Pál újra köztünk!

Álom

Arról álmodom, hogy hajléktalan vagyok. A kormány éppen ingyenlevest oszt. Állok a sorban, korog a gyomrom, ebből tudom (csak ebből), hogy élek, gyűlölöm a világot, azon belül is Magyarországot, konkrétan az országom vezetőit, azt a fasz kormányzót meg a szopós szájú macáját, aki itt elégedetten lögyböli ezt a löttyöt, mellette az a nagy seggű picsa, frakciótag vagy kormánymegbízott vagy mi a fasz, a hidegtől úgy remegnek a bordáim, hogy majdnem széjjelesem, nem tudom, mi vagyok én és mi a remegés, remeg a kezemben a fémtányér, a zöld pamutkesztyűből kilóg az ujjam, a fekete keretes elsárgult körmöm; ahogy közeledek a kondérhoz, szívom magamba a gőzölgő, párás bablevegőt, és akkor elkezdenek rázni. Felébredek, rendőrök kiabálnak, álljak fel, ne aludjak, itt nem lehet élnem. Takarodjak az elkülönítő táborba.


Esterházy Péter után szabadon. Esti, 198. oldal. Magvető, 2010.

Sebesvonat

Állomás. Fiatalok iskolából hazafelé, dolgozók, öregek, egyszerű emberek, szegények, cigányok. Befut a vonat Budapestről. Ütött-kopott régi vagonok, még a hatvanas évekből. Mindenki siet, a vonat mindjárt indul tovább. A hangosbemondó már meg is szólalt: "Sebesvonat indul Záhonyba 15 óra 40 perckor a 8. vágányról. A vonat Záhonyig Apafa kivételével minden állomáson és megállóhelyen megáll. A vonatra gyorsvonati pótjegy váltása kötelező."


Magyarország 2013. május.

Rezsicsökkentés

Debrecen város közgyűlése 2012. április 26-án megszavazta, hogy 2012. június 1-től a legalacsonyabb lakbérű lakások lakbérét 20%-al felemeli.


A Fidesznek köszönhető pluszköltsége ezen a számlán:        4 500 Ft.
Lakhatási pluszköltség 2012. június 1. óta összesen:           81 000 Ft.

Exodus

Egy népszerű miniszterelnök egy világszerte népszerűtlen közgazdásszal új gazdasági rendszert épített. A mű három év alatt ténylegesen is elkészült. A megnyitás előtti napon a becsvágyó miniszterelnök népe elhagyta az országot. A szerencsétlen ember még azon a napon úgy döntött, hogy be sem teszi a lábát az éppen elkészült államba, és e naptól fogva hagyta, hogy az lepusztuljon. Minden emberét kifizette és elbocsátotta, lezáratta az országba vezető utakat és megtiltotta az oda való belépést. A hegyekben barangolva, vándorlásunk során bukkantunk rá hirtelen az országra, amely ez idő tájt rettenetes benyomást kelt. A rossz időjárás kitördelte az ablakokat és leszedte a tető java részét, az oktatási intézményeket szúrós áthatolhatatlan rózsa lepte el, s a még mindig teljesen berendezett parlamentből azóta magas fák nőttek ki, valószínűleg erdei fenyők.


Thomas Bernhard után szabadon.

Korrektúra

Thomas Bernhard: Korrektúra. Ferenczy Könyvkiadó, 1996.


Kinek való ez a könyv? Aki szereti az olyan regényt, amelyben nincs cselekmény, nincs párbeszéd, a történések egy ember belsejében zajlanak. Aki szereti, ha az olvasás szellemi munkát jelent, aki tudja, hogy a művészet nem szórakozás, nem kikapcsolódás, hanem személyiségfejlesztés. Bernhard e művében a hozzáértők érzékelhetik Rudolf Steiner hatását is. Az antropozófia nem direktbe jelenik meg, rejtetten alakítja a gondolatot. A másik vonulat a szülő-gyermek kapcsolat későbbi művében a "Kioltás"-ban lett teljesen kidolgozva. A Korrektúra Altensam-ja a Kioltásban Wolfsegg-ként jelenik meg. Ebből a szempontból a tárgyalt mű annak előtanulmánya.

Bernhardra rá kell hangolódni, fel kell venni a ritmust, az első oldalak ezzel telnek el, de az író lehetőséget ad erre. Megéri küszködni, a termés bőséges lesz.

Tisztelet Pilinszky Jánosnak

Magyarország 2011.


Alvó ember a jéghideg mocsokban
Halálmagányban ázó életek
Elkészült már a folyosón a kínpad
Átírják életed

Mobiltelefon

Maurizio Ferraris: Hol vagy? A mobiltelefon ontológiája. Európa Könyvkiadó, 2008.


Ne ijedjünk meg az ontológia szótól, bátran vegyük kézbe ezt a szellemes és lebilincselő könyvet. Magunkat is jobban megérthetjük általa. Történt-e egyáltalán változás a világban a mobiltelefon megjelenésével? Ferraris szerint valójában semmi! Mert mire is való ez a készülék? Nyilvánvalóan legkevésbé belebeszélni, sokkal inkább írni. Például SMS-t vagy posztolni közösségi oldalakon. Felváltotta nemcsak a vezetékes telefont, hanem a fényképezőgépet, filmkamerát, rádiót, számítógépet, rövidesen a bankkártyát és a személyi iratokat is. Elsősorban mégis írunk vele, márpedig írni nem más mint regisztrálni; évezredek óta minden időben. Lényegében tehát semmi nem változott, csupán a vésőt felváltotta a toll, azt pedig a nyomógomb és az érintés.

Ferrarisnak nem sikerült megnyugtatóan tisztáznia, mi tulajdonképpen a regisztrálás, és nem tért ki a mobiltelefonnak az emberi szabadságot korlátozó hatására sem. Egy pontra részletesen is ki kell térnünk: Ferraris az Egyházi Törvénykönyv 1142. kánonjára hivatkozva kijelenti, hogy a pápa a lelkek javára felbonthatja a házasságot, megsemmisítheti azt. A Maria Teresa Busca filozófia szakos hallgató elemzésére támaszkodó levezetés helyesen állapítja meg, hogy nem válásról van szó. Ferraris értelmezésében egy inskripció bevésődését természetfölötti beavatkozással eltüntetik, méghozzá úgy, mintha az nem lett volna soha és sehol. Nem erről van szó! Egy fontos tényező
kimaradt az elemzésből, ugyanis a hivatkozásként említett kánon az el nem hált házasságról beszél, vagyis a bevésődés még nem történt meg. Ezzel szemben az elhált házasságot, amint ezt az 1141. kánon ki is mondja, "semmiféle emberi hatalom és semmiféle ok nem bonthatja fel, kivéve a halált." Ez a felbonthatatlanság azonban kizárólag két keresztény között létrejött házasságra vonatkozik, ám ha az egyik fél nem keresztény, vagy ha egyikük sem az, akkor a megadott egyházjogi keretek között a házasság felbontható. Mindez azt jelzi, hogy az Egyház keresztényekre vonatkozó elveit nem kívánja a nemkeresztényekre ráerőltetni, arra csupán a kereszténységet ideológiaként kezelő politikusok törekednek.

A mobiltelefonhoz visszatérve, az létezett már a vonalas telefon előtt is: levélnek hívták. "Csupán leírtam valamit, ami mindig is volt, csak éppen mostanában hatékonyabb lett." Ferraris öniróniától sem mentes kötete mindenkinek élvezetet nyújt, akit érdekel a filozófia, és annak is, akit nem.

Állatfarm

Orwell művében az állatok forradalom által átveszik a hatalmat. A disznók alakíthatnak kormányt, akik a nép nevében gyökeresen átalakítják a rendszert. Munkaalapú társadalomról beszélnek, biztonságosnak mondott nyugdíjrendszert vezetnek be, ami évekkel később átverésnek bizonyul. Új alaptörvényüket a disznók saját érdekeik szerint rendszeresen megváltoztatják. A dolgozók egyre rosszabbul élnek, míg a disznók, akik nem dolgoznak egyre jobban. A disznók uralmát kutyafalkák vigyázzák és birkák menetei támogatják. A hazaárulókkal leszámolnak. A disznók stratégiai megállapodást kötnek az ellenségnek kikiáltottakkal. A vallás feladatává teszik a túlvilági boldogság ígéretének terjesztését. Áttérnek a rendeleti kormányzásra, és mindezek betetőzéseként a fődisznó bejelenti, hogy nem volt forradalom. Három éve, kezemben Orwell könyvével figyelem az eseményeket. Minden stimmel. Az ő kezükben is ez a könyv van. A disznók forgatókönyve.

Hoffmann Rózsa

Hoffmann Rózsa a reális és irreális világ összebonyolításának mestere. Felmerül előtte egy színes jelenet, végig képzeli annak minden apró, naturalisztikus részletét és azután egyszerre csak eltorzul az egész, feje tetejére áll, beárad az irracionális világ vihara, amint ez a "Köznevelés" című művében is jól látható. Az olvasó egy elátkozott ország hátborzongtató és áttekinthetetlen történetével szembesül. Vezetőik túlságosan otrombák ahhoz, hogy akárcsak higgyenek a szabad szellem létezésében. A kereszténység és az együttműködés köntösébe bújva valójában csak a bírvágy hajtja őket, és ha kell emberi életeken gázolnak át. Hoffmann művészetében a közép-európai ember korlátoltsága mutatkozik meg, aki azért él, hogy dolgozhasson, ahelyett, hogy azért dolgozna, hogy éljen, s ez esetben tökéletesen mindegy, mit értünk munkán. Mindent egybevetve itt ugyanazzal a felső osztályra jellemző feltételezéssel van dolgunk, miszerint a feladatokat hatalmas intézmények tudják a legjobban elvégezni, amelyek hatalmas összegeket kezelnek, és mindenkit irányítanak. A főhős azon erőkkel került asszociációs kapcsolatba, melyek veszélyeztetik a kulturális közösség stabilitását, és szennyező anyaggá vált. Minden jel arra mutat, hogy ez a világ a lehető legrövidebb időn belül olyan mértékben megváltozik, hogy rá sem ismerünk, alapvetően megváltozott, és ténylegesen tönkrement világ lesz az.


Thomas Bernhard, G. K. Chesterton, Szerb Antal, Sidonie Smith, és Hoffmann Rózsa gondolatainak felhasználásával.

Szoboravatás

Divat lett Horthy Miklós. Száz éve magyarok divatja. Rendjén van ez így, szükség van rá. John Lukacs így ír: "A korabeli magyar politika szélsőségesen nacionalista volt. Első elemiben azt tanultuk, hogy a magyar gyerek hazaszeretete még a szülei iránti szereteténél is előbbre való." (Egy eredendő bűnös vallomásai. 21. oldal. Európa Könyvkiadó, 2001.) Pontosan ilyen államban élünk ma is, helye van tehát benne a kormányzó szobrának. Szükség van jelképekre, a rendszer lényegét kifejezőkre, bálványokra, amelyek majd ledönthetők, mert a bálványok végül mindig ledőlnek. Az emberi lélek felszabadulása mindig a jelképek ledöntésének pillanatában valósul meg. Ezért van szükség rájuk.

Magyarország Kormánya

Amikor az emberek azt kérdezik tőlem, kik kerülnek be a kormány apparátusába, én mindannyiszor azt mondom, hogy csupa seggfej, és ha megkérdezik, hogy mégis kik ezek a seggfejek, akkor felsorolok nekik egy csomó seggfejet, akik közül egyet sem ismernek, de én ismerem ezeket a seggfejeket. A kormányapparátus tehát csupa seggfejből tevődik össze, mondják, hisz te mindenkit, aki a kormányapparátusban helyet foglal, seggfejnek nevezel. Igen, mondom, a kormányapparátusban csupa seggfej foglal helyet, mégpedig csupa katolikus és nemzetiszocialista seggfej, és hozzá még néhány alibizsidó. (Viszolygok ezektől a kérdésektől és ezektől a válaszoktól is.) És ezek a seggfejek, mondják az emberek, mindig új seggfejeket választanak apparátusukba olymód, hogy pályáztatás nélkül odaítélik nekik ezeket az állásokat. Igen mondom, mindig új seggfejeket neveznek ki apparátusukba, amely Magyarország Kormányának nevezi magát, és amely egy kiirthatatlan rossz és perverz abszurditás ebben a mi államunkban. A legeslegnagyobb pancserek és disznók gyülekezete, mondom mindannyiszor.


Thomas Bernhard után szabadon. Díjaim, 45 oldal. Kalligram, 2008.

Plusz kreditpont

Kedves barátaim! Magyarország jó úton halad a felemelkedés útján, az elmúlt 8 év bűneiből való kilábalás, az elmúlt 20 év zűrzavarából való kiemelkedés útján, amikor pártharcok dúlták a magyarság hazáját, megakadályozva ezzel az előbbre jutást, a nemzet boldogulását. Ma kedves barátaim, amikor dübörög a gazdaság és a médiahatóság, amikor munkahelyek ezrei létesülnek Fidesz közeli családtagok számára, és Magyarország jobban teljesít, két fontos intézkedés vár ránk, két nehéz és fáradtságos út, amit meg kell lépnünk, bármilyen nehéz is lesz. Biztos vagyok abban kedves barátaim, hogy utunkat, a Nemzeti Ügyek Kormányának útját siker fogja koronázni. Az első nehéz lépés, mely a kormány előtt áll, az a nemzeti Facebook megteremtése. Kedves barátaim, ma végre keresztények, és nem nemzetközi istentagadók irányítják Magyarországot! Ebből logikusan következik annak belátása, hogy a kormányellenes, tehát nemzetellenes bejegyzéseknek véget kell vetni. Lehet, hogy ezt Egyiptomban vagy Líbiában meg lehet tenni, de Magyarország kedves barátaim, Európában van! [Taps] A Fidesz jogszerűen, többségi szavazás útján került hatalomra, következésképp, mostantól mi határozzuk meg, mi jogszerű. A demokrácia alaptétele ugyanis így hangzik: minden hatalom a néptől származik. A kétharmad birtokában korlátlan hatalmunkkal élni is fogunk kedves barátaim! Ez tehát a demokrácia, ha tetszik Brüsszelnek, ha nem! [Taps] Miután a szociális kiadásokon, a felsőoktatáson, és az emberek bérén megspórolt összegből felvásároljuk a Facebookot, első lépésként menesztjük Mark Zuckerberget, egy sporthasonlattal élve kirúgjuk. Ő ugyanis nem fideszes. Második lépésként hatékonyabbá fejlesztjük a Facebookot, lényegében egyirányosítjuk, vagyis csak olvasni lehet majd, méghozzá kormányközleményeket. A közérdek azonban megkívánja a lájkolást. Ez természetesen nem kötelező, de aki nem teszi meg, annak számolnia kell nyugdíjjogosultsága megszűnésével, ugyanis az együttműködés nemcsak alapvető emberi jog, hanem kötelesség is. A jövőben a nemzeti konzultációkat is a Facebookon fogjuk tartani. E nagy sikerű kezdeményezésem széles körben találkozott az emberek akaratával. A válaszokat mindenki saját Facebook oldalán fogja megadni. Az adatok az átláthatóság szellemében nyilvánosak lesznek. Most pedig kedves barátaim térjünk rá a másik útra, mely előttünk áll és megoldásra vár ami, hogy úgymondjam rázósabbnak tűnik az előzőnél, de az alaptörvény módosításával ez is megoldható lesz. Magyarország kedves barátaim nincs abban a helyzetben, hogy megtehetné, de nem is kívánja átengedni az internet ellenőrzését külföldi multinacionális cégeknek. Magyarország nemzeti érdeke a Google keresőmotorainak állami felügyelete. Ezért nagyon rövid időn belül a Google, és vele az internet beolvad a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóságba. Ez az ésszerűsítés elengedhetetlen Magyarország felemelkedése szempontjából. Az említett két út vár tehát ránk kedves barátaim! Köztünk magyarok közt, legyen tökéletes egység, tökéletes bajtársiasság ebben a küzdelemben. Minden idegen ellenségünk, minden magyar bajtársunk. Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok!


Orbán Viktor, Adolf Hitler, és George Orwell után szabadon. Plusz kreditpontot kap az, aki felismeri, melyik gondolat kitől származik.

Régi angol rigmus

Börtönbe küldjük a politikust
Ki a paraszttól egy libát elemel
Ám futni hagyjuk a nagyobb gazembert
Ki a paraszttól a földjét lopja el.

A nagyobb gazemberek elmagyarázták a parasztoknak, hogy minderre a szabadságharc miatt van szükség. A 20. század párt-, és KISZ tagjai, akik közben bányatulajdonosok és miniszterek lettek, mindenkit biztosítottak, hogy nem előnyszerzés céljából tettek így, hanem egy újonnan alapított rendszer törvényei miatt. Ezeknek a törvényeknek egy másika például az anyákat hivatott védelmezni attól, hogy saját gyermeküket bárhová magukkal vihessék. Ezeket az aljasságokat egyébként nem tekintik visszataszító feudalizmusnak, hanem finoman együttműködésnek nevezik. Miért hagyjuk, hogy így legyen?

G. K. Chesterton után szabadon. Mi a baj a világgal? Kairosz Kiadó, 2004. 63-64. oldal.

Köznevelés

Tegnap egy ismerősömet felhívták a munkahelyén, hogy 14 éves gyermeke beteg lett az iskolában. Semmi baj mondta, ott laknak az iskola közelében, küldjék haza és mondják meg neki, menjen át az orvoshoz. Nem, mondták neki, 16 év alatti fiatal nem közlekedhet fényes nappal egyedül az utcán, a szülő jöjjön érte. Ismerősöm mindezt közölte munkaadójával, majd az iskolába sietett, ahol a gyermek mellé egy igazgatói igazolást is a kezébe nyomtak, mely szerint saját gyermekével az iskola igazgatójának tudtával és beleegyezésével van együtt. A gyermeket természetesen az ismerősöm, és nem az igazgató szülte.

A történet igaz. Helyszín: Magyarország, Debrecen. Időpont 2013. október 25.

Blogismertető

A blogról
Az expositio reverentialis szigorú szabályoknak engedelmeskedő középkori szövegértelmezési módszer, ami anélkül, hogy megváltoztatná a vizsgált szöveget, teljesen megfosztja azt elsődleges értelmétől, ezáltal láthatóvá teszi a szerző betűn túli szándékát.

A résistance reakció egy adott dologra vagy helyzetre.


Adatvédelmi nyilatkozat

Ez a webhely nem üzleti célú, bevételei nincsenek. A látogatók személyes adatait nem gyűjti, és nem kezeli.