2016. július 19., kedd

Esterházy Péter


Az én apám is focista volt. Az is maradt mindhalálig. Én még emlékszem arra az időre, amikor egy Esterházy válogatott focista volt. Testvérére eleinte, akárcsak Kertész Imre gyanakvással tekintettem, hiszen könyvei jelenhettek meg a diktatúrában. Jóval később valahol vendégségben voltam, ahol a háttérben szólt a tévé, éppen Esterházy Péterrel beszélgettek ötvenedik születésnapja alkalmából. Annyi volt mint most én. Fordulóponton. Tizenhat éve ennek. Azóta volt itt az Egyetemen is, néhány méterre tőlem, de nem láttam. Nem vagyok találkozós típus, nekem a könyv elég. Voltak tervei, "van még legalább egy egyszerű történet, amit meg akarnék írni. Az volna a jó ha ebben az évben azt befejezném." (2015.04.30.) Aztán jött helyette a Hasnyálmirigynapló. Szerette a pontosvesszőt. Esterházy Péter élet és irodalom, más fordításban halhatatlan. A mindiget javítja örökkére.