Einstein és Freud

Einstein

1. Einstein 1932-ben egy nemzetközi szervezet felkérésére vállalkozott egy dialógusra, amelyhez Freudot választotta partnerként. Levelet intézett hozzá a megadott témában: miként iktathatná ki az emberiség történetéből a háborút. Meggyőződése, hogy a politikusok képtelenek a problémát maguk megoldani, be kell vonniuk a tudomány képviselőit, akik érdekmentes nézeteket képviselnek. Levelével azért Freudot keresi meg, mert ő talán megoldást tud adni a pszichikai akadályok elhárításával. Kozmopolita emberként Einstein úgy véli, hogy létre kell hozni egy nemzetek feletti szervezetet, egy törvényhozói és bírói hatóságot, amelynek minden nemzet aláveti magát. (Ugyanezen a véleményen van XVI. Benedek pápa is - lásd itt a 41. pontot.)

2. Einstein alapvető és magától értetődő követelménynek tekinti azt, hogy a nemzetközi biztonsághoz az államoknak feltétel nélkül le kell mondaniuk cselekvési szabadságuk és szuverenitásuk egy részéről. Az, hogy ezt még nem sikerült elérni, pszichológiai akadályokkal magyarázza, például a hatalomhoz való ragaszkodással. A hataloméhség nemcsak a politikusokat jellemzi, hanem a fegyvergyártókat is. Einstein szerint ez a kisebbség azért képes a maga érdekében befolyásolni az embereket, mert az ő kezükben van az iskola, a sajtó, az egyház, és ezeken keresztül formálják az emberek véleményét.

3. Miként lehetséges az, hogy az embereket az őrjöngésig fel lehet hergelni, akik ezután önként mennek a halálba? Einstein arra gyanakszik, hogy az ember belső szükséglete a gyűlölködés és a pusztítás. Úgy látja, az értelmiség még inkább hajlamos a gyűlölködésre, mint az egyszerű emberek. Freudhoz intézett kérdése a következő: van-e lehetőség az emberek lelkéből a gyűlölet és a pusztítás szellemét kiűzni?


Freud

4. Freud válaszában első lépésként a hatalom szót az erőszak szóval helyettesíti, majd azzal folytatja, hogy kezdetben az emberek közötti érdekellentéteket erőszakkal döntötték el. A nyers vagy az intellektuálisan támogatott erőszak a nagyobb hatalom uralma. A történelem során az uralom formája megváltozott, az erőszaktól a jog felé vezetett az út. Ezt az tette lehetővé, hogy a gyengék felismerték, ha egyesülnek legyőzhetik az erősek hatalmát. Az egyesülés megtöri az erőszakot, az egyesültek hatalma a jog, amely szemben áll az erőszakosok törekvéseivel. Más szóval a jog a közösségek hatalma. Ez is erőszak, de nem egyvalakié, hanem a közösségé. Ahhoz azonban, hogy ide eljussunk teljesülnie kell egy pszichológiai feltételnek: a többek egyesülésének szilárdnak és tartósnak kell lennie. A közösségnek egyben kell maradnia, meg kell szerveződnie, előírásokat kell hoznia, szervezeteket kell alapítania, amelyek betartatják a törvényeket és letörik a közösség elleni lázadásokat. Egy ilyen érdekközösségben érzelmi kötelékek szövődnek, ebben rejlik erejük.

5. Az erőszak legyőzésének tehát az a módja, hogy a hatalmat egy olyan nagyobb egység gyakorolja, amely tagjait érzelmi kötelékekkel tartja össze. Amikor az egyik tagállam ki akarja vonni magát a korlátozások alól, más szóval a jog uralmától az erőszak uralmához akar visszatérni, beáll a jogbizonytalanság.

6. A háború elkerülése csak úgy lehetséges, ha az emberek megegyeznek egy olyan központi hatalom felállításában, amelynek döntéseit kötelező erővel elfogadják. Létre kell hozni egy mindenek fölé rendelt szervet, és biztosítani kell számára a szükséges hatalmat. Ilyen szervezetnek gondolták ki a Népszövetséget (ma ilyen az Európai Unió), ám nincs saját hatalma, a tagállamoknak kellene ezzel felruháznia. Egy kísérletről van szó, amely az autoritást bizonyos eszmei beállítódástól várja: az azonosulástól.

7. Már az ókori pán hellén eszme (azonosulás) sem akadályozta meg egyes görög államokat, hogy a perzsákkal szövetkezzen egy másik görög állam ellen. A keresztény eszme sem akadályozta meg, hogy egyes európai államok a török szultánnal szövetkezzen egy másik keresztény ország ellen. Napjainkban sincs olyan eszme, amely egybe fogná Európát. A manapság újra jelentkező nemzeti eszmék is ez ellen hatnak. A nemzetek Európája a háborúba süllyedő Európa lenne.

8. Az embert kétféle ösztön kormányozza: a szexuális, amely az életre és az örömre irányul, és a halálösztön, amely a pusztulást és a rombolást óhajtja. Ez azt jelenti, és ez egyben a válasz is Einstein kérdésére, hogy az emberből nem nevelhető ki az agresszív hajlam. A feladat az, hogy eltereljük a háborúról valamely más irányba.

9. Freud szerint az emberek nagy többsége igényli az autoritást, azt hogy mondják meg nekik mit gondoljanak, sőt hogy határozzanak felőlük. Éppen ezért a vezető réteget kell olyanná nevelni, hogy azok az igazságosságot tartsák szemelőt, akikre rá lehet bízni az önállótlan tömeg vezetését. Erre a nevelésre sem az állam, sem az egyház nem képes.

10. Befejezésül az emberiség kulturális fejlődéséről beszél, ami pszichés változást indukált. Az egyik az intellektus megerősödése, amely uralkodni kezdett az ösztönökön, a másik pedig az agresszió bensővé válása. Végeredményben minden, ami a kulturális fejlődést serkenti ellene dolgozik a háborúnak. Azonban a kulturális fejlődés kimenetele bizonytalan. Freud a kulturális változással magyarázza a születések számának csökkenését, mivel az befolyásolja a szexuális működéseket. Az ösztönök feletti uralom eredményeként Freud nem a túlnépesedéstől, sokkal inkább az emberiség kihalásától fél.