Az Orbán-rendszer politikai gazdaságtana

Helyzetjelentés


1. Ma Magyarországon az emberek boldogulásának útjában olyan akadályok állnak, mint az állam, amely inkompetens és korrupt, egy olyan társadalom, amelyben nem érvényesül a tehetség, valamint egy gyenge oktatási rendszer. De a magyarok tudják, hogy problémáik politikai eredetűek. Az átlagember előtt tornyosuló gazdasági akadályok valódi oka az, hogy Magyarországon a politikai hatalmat egy szűk elit birtokolja. Az emberek tudják, hogy legelőször ezen kell változtatni.

2. Ma a magyarok kétharmadának nem jár versenyképes oktatás, nincsenek gazdasági lehetőségeik, ezért nem tudják képességeiket és tehetségüket hasznosítani. A magyarok többsége elnyomásban él. Az állam ugyanis nem arra használja hatalmát, hogy hozzájáruljon az általános jólét megteremtéséhez. Az oktatási rendszer a nacionalista ideológiát bele tudja nevelni a gyermekekbe, de a szegénységet nem képes felszámolni. A kormány arra koncentrál, hogy elnyomásban tartsa a magyarokat. Orbán kezében az állam a tömegekkel szembeni diszkrimináció eszköze. Az Orbán-rendszert azért nevezzük kizsákmányolónak, mert azzal a céllal jött létre, hogy a társadalom egyik részhalmazától pénzt és forrást vonjon el a társadalom egy másik részhalmaza javára.

3. Az Orbán-rendszer azért olyan amilyen, mert egyes emberek és csoportok anyagilag sokkal jobban járnak, ha kizsákmányoló intézményrendszert alakítanak ki. A politikai intézmények határozzák meg, hogy mely társadalmi csoportok mekkora hatalommal bírnak, és hogy mire használják ezt a hatalmat. Ma Magyarországon a hatalommegosztás egy szűk körre korlátozódik, és ezen a szűk körön belül a hatalomgyakorlás korlátlan. Más szóval az Orbán-rendszer abszolutisztikus rendszer. Az abszolutisztikus rendszerekben a hatalom birtokosai gond nélkül alakíthatnak ki olyan gazdasági rendszert, amely anyagi és hatalmi vonatkozásaiban is a saját malmukra hajtja a vizet - a társadalom rovására. Egy ilyen rendszert épített ki Orbán Viktor és csapata 2010-2014 között.

4. A liberális demokráciákban a hatalom széles társadalmi körben van megosztva, miközben a hatalomgyakorlást korlátozza a fékek és egyensúlyok rendszere. Ebben a rendszerben a politikai hatalom nem egy embernek vagy egy szűk csoportnak van a kezében, hanem egy széles koalíció vagy több csoport vállán nyugszik, ugyanakkor az állam kellően központosított és erős. Az 1990-2010 közötti időszak problémája az volt, hogy két politikai-gazdasági klán harcolt egymás ellen, míg az egyik, természetesen az aljasabb, korlátlan hatalomhoz jutva kisajátította az államot a hozzá tartozó néppel együtt. Habár Magyarország 1989 után kiépítette a liberális demokrácia intézményrendszerét, ám a társadalom szövete változatlan maradt. 2010 után az egyetlen nagy vívmány a szabadság is veszendőbe ment, a hatalomra került csoport egy áldemokratikus autoriter rendszert épített ki.

5. Az Orbán-rendszer politikájának pillére a közmunkarendszer. Ez könnyíti meg a hatalmi elit számára a munkaerő kizsákmányolását. Célja az, hogy letörje a hatalmi elit által fizetendő béreket. Egy egész intézményi hálót hoztak létre, hogy kizsákmányolhassák saját népüket. Széles rétegek életszínvonalát azért szorítják le a létminimumra, hogy ők tegyék zsebre a fennmaradó jövedelmeket. Lényegében elveszik az emberektől a jogos bérüket. A létrehozott intézmények hatalmas vagyonokat termelnek, és teszik nagyon gazdaggá nemcsak az uralkodó réteget, hanem céljaik szerint leszármazottaikat is, így teremtve meg egy új arisztokráciát. A hatás: Magyarország lett Európa legegyenlőtlenebb társadalma, ahonnan saját vezetői kiszipolyozzák az összes gazdasági potenciált.

6. Az a gazdaságpolitika, ami széles rétegeket elszegényített, és ami tartósítja a szegénységet, és ami olyan értelmetlen szerződéseket eredményezett, mint a paksi bővítés vagy a vasárnapi zárvatartás stb., nem azért történtek, mert Orbán tájékozatlan lenne gazdasági téren. Ő nagyon is jól tudja, hogy ezek az intézkedések nem jók. Gazdaságpolitikáját azonban az a tény alakítja, hogy politikai támogatást vegyen magának, és fenntartsa antidemokratikus hatalmát. Gazdasági döntései tehát politikai célokat szolgálnak, lehetővé téve, hogy az ország erőforrásait saját emberei kezére játssza. Orbán szándékosan szegényíti el a magyarok széles rétegeit, és az oktatási rendszer leépítésével ezt a szegénységet tudatosan bebetonozza.

7. Az Orbán-rezsim társadalom-átalakító programja azt eredményezte, hogy a magyarok széles rétegei szegénységben nőnek fel, nem alakul ki bennük vállalkozói hajlam, elhal a kreativitásuk, és megfelelő oktatás nélkül esélyük sincs arra, hogy szakképzett munkaerő váljon belőlük. Amit az iskolában kapnak, az többnyire puszta propaganda, amely a rezsim legitimitását hivatott alátámasztani, a tankönyvek ideologikusak, ha egyáltalán megérkeznek a tanév vége előtt, de ez nem is fontos, a fő tárgy a testnevelés. Az angol nyelv és az informatika ellenjavallt a köznép számára. A szelektálás a születéssel történik, de legkésőbb 14 éves korban, amikor az állam dönti el, ki mehet gimnáziumba, a kiváltságosak iskolatípusába, ami a szülők lekáderezésével történik.

8. A szegregált oktatás azt jelenti, hogy a cigányokat rá akarják vezetni arra, hogy minden vonatkozásban a magyarokat szolgálják. Egy bizonyos foglalkoztatási szint felett a magyarok közösségében nincs számukra hely. Az Orbán-rezsim úgy gondolja, hogy semmi haszna sem lenne egy olyan képzésnek, amely azt a célt szolgálná, hogy a cigányok integrálódjanak a többségi társadalomba, mert nem tudnak és nem is fognak asszimilálódni. De persze a magyarokat sem oktatják, nehogy vállalkozókként mint konkurencia jelenjenek meg az oligarchák piacán.

9. A közmunkások egyre dagadó tábora és azok gyermekei tudják, hogy soha nem lehet saját tulajdonuk, saját vállalkozásuk, és nem tehetnek azért semmit, hogy jobban éljenek. Tudják, hogy a napi megélhetés is viszonylagos, tudják, hogy soha nem vehetik meg mindazt, amire szükségük lenne, vagy amire vágynak. Azt sem tudják biztosan, hogy milyen emberi jogok illetik meg őket. A közmunkás minden gyermeke és azok leszármazottja is közmunkás lesz. Ez a lényege az Orbán-rendszer oktatáspolitikájának.

10. Az Orbán-rezsim abszolutizmusának gazdasági erejét a monopóliumok és a kereskedelmet korlátozó megszorítások adják. A gazdaságot az oligarchák uralják, akik megakadályozzák új vállalkozások színrelépését. Ezért nem érdekeltek a magasan képzett, önálló polgárság létrejöttében, inkább a közmunkarendszerben, amely kiiktatja az emberekből a motivációt és a kezdeményezőképességet.

11. Egyszerre két oldalról kezdték rombolni a prosperitást és dinamizmust. Az egyik oldalon az oligarchák állnak, akiknek a külföldiek konkurenciát jelentenek. A bőséges árubehozatal miatt lementek azoknak a termékeknek az árai, amelyeket az oligarchák is előállítanak. Válaszul az oligarchák hatalomra juttatták a Fideszt, amely kiűzi a külföldieket a piacról. A másik oldalon egy még gonoszabb erő lépett működésbe: az oligarcháknak olcsó munkaerőre van szükségük, és ezt az olcsó erőforrást csak úgy tudják biztosítani, ha anyagilag tönkreteszik a magyarokat. És ezt módszeresen végre is hajtják. Vidéken például a földeket azok kapták meg, akiknek vagy politikai hatalmuk, vagy hatalmas vagyonuk volt, így ezek az emberek még hatalmasabbak lettek, olyannyira, hogy képesek befolyásolni, egészen pontosan: meghatározni a választások eredményét.

12. A lehetőséget mindehhez az új alaptörvény teremtette meg. Statisztikai adatok bizonyítják, hogy az új alaptörvény bevezetése óta a magyarok életszínvonala zuhanni kezdett. Az emberek képtelenek megélhetést keresni, és a tanulástól elzárva olcsó munkaerőként a hatalmon lévőket gazdagítják. A magyarok ma az olcsó munkaerő szerepét töltik be.

13. Liberális demokráciákban az emberek olyan vállalkozásokat indítanak, amilyet akarnak, Magyarországon az állami monopólium, a protekcionizmus, a korrupció, az ideológia mindent felülíró követelménye, és az általános szegénység folytán nem. A liberális demokráciákban a megkeresett pénzt az emberek arra költik, amire csak akarják, az illiberális Magyarországon korántsem. Az állam dönti el, mi jó és mi rossz, és azt is, hogy az általa jónak kikiáltott dolgot hol, mikor és kitől vehetik meg. Az állam egyes üzleteket a legkülönfélébb intézkedésekkel támogat, miközben más üzleteket igyekszik törvényekkel tönkretenni. Az igazság az, hogy Magyarország túl jelentéktelen ahhoz, hogy a világcégek foglalkoznának ezzel.

14. A liberális demokráciák lehetővé teszik, sőt ösztönzik, hogy az emberek minél nagyobb arányban vegyenek részt olyan gazdasági tevékenységekben, amelyekkel legjobban kibontakoztathatják tehetségüket és képességeiket, és amelyek lehetővé teszik, hogy saját kedvük szerint hozhassanak döntéseket. A liberális demokráciákban szavatolva van a magántulajdon biztonsága, a jogrendszer pártatlansága, a közszolgáltatások, új vállalkozások belépése a piacra és az, hogy az emberek maguk választhassák meg pályájukat. Az illiberális Magyarországon ezekből egyik sincs biztosítva. Ha egy vállalkozónak, vagy cégnek azzal kell számolnia, hogy munkájának eredményét ellopják, kisajátítják, vagy tevékenységét mindenféle adókkal teljesen ellehetetlenítik, úgy aligha lesz motivációja arra, hogy dolgozzon, nem is beszélve arról, hogy befektetésbe vagy innovációba fogjon. A nem nyilvános közbeszerzések a titkosított stratégiai megállapodások, mind az illiberalizmus tartópillérei. A feltétel a hatalmi elit bevonása a nagy üzletbe, és minden gazdasági hatalom kézbentartása, és ezzel a politikai hatalom biztosítása. A cégeknek a törvénytelenségekben minden mértéken felül partnernek kell lenniük.

15. Az Orbán-rendszerben, mint minden kizsákmányoló rendszerben a gazdasági intézményeket eleve úgy alakították ki, hogy kizárólag az elit irányíthassa a különböző erőforrásokat a többségi társadalommal szemben. Egy liberális társadalomban, ahol széles körben osztják meg a hatalmat, gyökeresen irtanák ki azt a gazdasági intézményt, amely kisajátítja az erőforrásokat, belépési korlátokat állít, és ellehetetleníti egyes üzletláncok működését, hogy a forgalomból csak kevesek profitálhassanak. A milliókat nyomorba döntő, egy szűk elitnek kedvező illiberális demokrácia elképzelhetetlen lenne a Fidesz totális politikai uralma nélkül. Ez a totális hatalom tette lehetővé egy új politikai-gazdasági rendszer kiépítését. A kizsákmányoló rendszer ugyanazt a szűk kört gazdagítja, akik azután vagyonuk és hatalmuk által megszilárdítják politikai dominanciájukat. Kezükben az állam arra való, hogy megvédjék vele politikai hatalmuk abszolutikus monopóliumát. Mindez azt jelenti, hogy a kizsákmányoló politikai és gazdasági intézmények támogatják egymást, és általában sokáig fennmaradnak.

16. Az Orbán-rezsim lényege, hogy minden újonnan piacra lépő üzletember és kereskedő megjelenése aláássa az ő kereskedelmi előjogaikat, hacsak azok be nem tagolódnak rendszerükbe, megosztva velük profitjukat. A hatalomért folytatott harc számukra arról szól, hogy ők határozzák meg a játékszabályokat, azt, hogy kik és milyen gazdasági tevékenységet folytathatnak, és azokból kik profitálhatnak. Mivel a kizsákmányoló rendszerekben a kizsákmányoltak nem remélhetik, hogy a hatalmon lévők önként átalakítják a politikai intézményeket és újraosztják a hatalmat, ezért átalakulás csak erőszak útján lehetséges.

17. Az alapvető közszolgáltatások leépítése zajlik, mert ez is a kizsákmányolást és saját hatalmuk megerősítését szolgálja a teljesen kiszolgáltatott nép fölött. Bár ezek a rendszerek szegénységet és stagnálást eredményeznek, képesek növekedést generálni, példa erre a Szovjetunió, vagy ma Kína. Ezek úgy értek el növekedést, hogy az elit közvetlenül az általa irányított magas termelékenységű tevékenységekbe csoportosította az erőforrásait. A másik lehetőség ha a kizsákmányoló rendszer egy liberális gazdaságot örököl, és a vezetőség úgy dönt nem akadályozza annak működését addig, amíg az nem veszélyezteti a politikai hatalmát. Mindkét estben a növekedés kulcsa a politikai centralizáció. Ám ez a növekedés nem lesz tartós. Amikor eléri korlátait, a növekedés leáll, akárcsak a Szovjetunió esetében 1970-ben. Hiába volt az elképesztő fejlődés, hiába hogy az űrversenyben és a nukleáris fegyverkezésben megelőzte az USA-t, a verseny hiánya és a kizsákmányolás miatt a pangás és összeomlás következett.

18. A gazdasági növekedést támogató kizsákmányoló rendszerekben a hatalom birtokosai jobban járnak, ha visszaélve hatalmukkal korlátozzák a piaci versenyt, hogy minden haszon az övék legyen. Ez a harácsolás azután leállítja a gazdasági növekedést. Ha az elit a jóléti állam végéről beszél, akkor az csupán annyit jelent, hogy hosszú távon akarja tartósítani hatalmát, kisajátítva magának az ország minden erőforrását. Az Orbán-rendszerben a kizsákmányolás mértékét jól mutatja a közmunkások bére, akik havonta két hétig ingyen munkára vannak kötelezve, akárcsak egykor a jobbágyok.

19. Vajon nem lenne-e jobb Orbánnak is, hogy olyan gazdasági intézményeket hozzon létre, amelyek jobb anyagi helyzetbe hozza a magyarokat, nem pedig elmélyíti szegénységüket? A válasz: nem. A gazdasági fejlődést ösztönző intézmények ugyanis újraosztják a jövedelmeket és a hatalmat, és ezzel ő és társai anyagilag rosszabbul járnának. Márpedig Orbán számára "a biztonság megelőzi az igazságosságot" (NEP, 84. oldal). XVI. Benedek találóan jegyezte meg, hogy "az olyan állam, melyet nem az igazságosság határoz meg, csak egy nagy rablóbanda lenne" (Deus caritas est enciklika 32-33. oldal). A magyar állam ténylegesen az.

20. Az alapvető probléma Orbán Viktor számára az, hogy a liberális demokráciákban szükségszerűen kialakulnak viták és konfliktusok. Amint ő maga 2009. szeptember 9-én Kötcsén kijelentette: "ehelyett huzamosan létrejön egy nagy kormányzó párt, egy centrális politikai erőtér, amely képes lesz arra, hogy a nemzeti ügyeket megfogalmazza - és ezt nem állandó vitákban teszi, hanem a maga természetességével képviseli." (Forrás: NolBlog.) Ez két dolgot jelent. Az egyik, hogy Orbán tudatosan készült egy rendszerváltásra: "a magyarok gyökeres és alapvető változást akarnak (...), új politikai, társadalmi és gazdasági rendszert" (NEP, 2. oldal). Itt már a nép nevében beszél, mint minden diktátor, igazolni próbálva rendszerváltásnak törvénytelen mivoltát. A másik amit 2009-es beszéde jelent az, hogy az illiberális demokrácia a diktatúra egy válfaja. Orbán 2014. december 22-én a rendőrség legerősebb fegyverének a tekintélyt nevezte, amivel nem először kinyilvánította rendszere diktatórikus jellegét.

21. A gazdaságot fojtogatják az állami monopóliumok, az önkényesen kivetett adók. A politikai rendszer manipulált jogrenden alapul. Az államosítás mindennapossá vált. Folyik a kereskedelem és a gazdaság monopólizálása. A helyzet ma rosszabb, mint 1990-ben volt. A Brüsszel elleni szabadságharc arról szól, hogy az ország gátlástalan vezetői szabad kezet kapjanak saját népük kizsákmányolására. 2010 történelmi fordulat Magyarország számára. A hatalomra került Fidesz az ország átalakításával bebetonozta kizsákmányoló intézményrendszerét, korlátlan hatalmat adott önmagának, és így meg tudja teremteni a törvényes rendet, és szépen profitál az ország kirablásából.





Felhasznált irodalom


Daron Acemoglu - James A. Robinson: Miért buknak el nemzetek? A hatalom, a jólét és a szegénység eredete. HVG Kiadó, 2013.



Link


Kizsákmányoló demokráciák

Jürgen Habermas Budapesten

Az Orbán-rendszer ideológiája

Az Orbán-rendszer politikai filozófiai kritikája

Az Orbán-rendszer irracionális eszmei háttere

Thomas Piketty

Szovjet típusú oktatás

MTA-tanulmány

Félelem és reszketés Magyarországon