Antiszemitizmus, Holocaust, és a Német Megszállási Emlékmű

Andreas von Rinn kisfiú volt Tirolban. 1462-ben a zsidók nagy összegű pénzzel rávették édesapját, adja nekik a gyermeket. Ezután kivitték őt magukkal az erdőbe, és ott egy kövön, amit azóta Zsidó-kőnek neveznek, agyonkínozták, majd összeszurkált holttestét felaszkasztották egy nyírfára. Eközben a mezőn dolgozó anyjának a kezén három vércsepp jelent meg. Haza sietve férje elmondta mennyi pénzt kapott a gyermekért, de amikor meg akarta mutatni, az aranyak falevelekké változtak. Az apa megtébolyodott, az anya megkereste gyermeke holttestét, a templomba vitte, ahol azt eltemették, és a Zsidó-követ is odavitték. A gyermek vallásos tiszteletét az egyház csak a 2. világháború után tiltotta meg.

1627-ben Pforzheimben egy öregasszony a zsidóknak eladott egy hét éves kislányt. Azok betömték a kislány, Margretchen száját, majd fölmetszették az ereit; vérére volt szükségük. A gyermek holttestét behajították az Enzbe. Amikor előkerült hullája, az bosszút kiáltott a gyilkosokra, akiket ki is végeztek.

Ezek a történetek a keresztény antiszemitizmus termékei, mely mélyen gyökerezik az európai hagyományban és az emberek lelkében. A 80-as években beszélgettem egy kedves hölggyel, akinek meggyőződése volt, hogy a zsidók kultikus célból keresztény gyermekeket ölnek. A rendszerváltás után, amikor a modern antiszemitizmus előállt a Jézus pártus herceg mesével, tehát hogy Jézus magyar volt, számomra nyilvánvalóvá váltak a dolgok. Mit mond XVI. Benedek pápa? "A náci időkben jártam iskolába és átéltem a 'német kereszténység' irányzatát, mely Krisztusból 'árját' akart csinálni: mint galileai nem lehetett zsidó. A hitoktatásunkban és a prédikációkban ezzel szemben nyomatékosan hangsúlyozták: ez hazugság; Krisztus Ábrahám fia, Dávid fia, zsidó volt, ez az ígérethez tartozik, a hitünkhöz tartozik." (A Föld Sója, 203. oldal. Szent István Társulat, 1997.) Izrael Isten választott népe. A Sátán antiszemita.

A modern antiszemitizmus a zsidó-keresztény kultúra felszámolására törekszik. Európában ma valószínűleg kevesebb vallását gyakorló katolikus él, mint ahány zsidó volt a háború előtt. Mi történne, ha az Európai Parlamentben többségbe kerülnének a szélsőjobboldali pártok? A Stürmerben azt olvashatjuk, hogy a katolicizmus tulajdonképpen a zsidóság kísérlete a hatalom megszerzésére, tehát a zsidóság legyőzésének útja a katolicizmustól való megszabaduláson át vezet, így jutunk el a hitleri pozitív kereszténységhez. Mindehhez "a keresztény antiszemitizmus bizonyos fokig előkészítette a talajt, ezt nem lehet tagadni. Volt keresztény antiszemitizmus Franciaországban, Ausztriában, Poroszországban, minden országban, s ezekre a gyökerekre csatlakozni lehetett." (A Föld Sója, 204. oldal.)

Nem véletlen tehát, hogy a holocaust az európai civilizációban történt meg. Nem véletlen, hogy azok támogatják az európai szélsőjobbot, akik a zsidóságot és a kereszténységet egyaránt fel akarják számolni. Annak a civilizációnak vagyunk a gyermekei, melyben a holocaust megtörtént és megtörténhetett. A holocaust feldolgozásának semmi köze a részvéthez vagy a megbánáshoz. Értékítéletről van szó. Civilizációnk léte függ ettől az értékítélettől.

A 80-as években még sok olyan emberrel beszélhettem, akik már felnőttek voltak a 2. világháború idején is. Elbeszéléseikben a németek pozitív figurák. A német katona tisztelettudó, udvarias, mindenért fizet, bajtársaink a kommunizmus, az oroszok elleni honvédő harcunkban, szövetségesi kötelességüket betartva hazánk földjét is védik. Szó nincs megszállásról. Az csak az oroszok tekintetében került szóba. Zsidókról a 2. világháború vonatkozásában nem esett szó.

A konklúzió levonása előtt közelítsünk egy másik szálon. XVI. Benedek pápa szerint a zsidók "kétségtelenül a világtörténelem középpontjában állnak. Az ember azt gondolhatná, hogy egy ilyen kicsiny nép igazán nem jelent sokat. De azt hiszem, hogy minden korszakban mutatkozik, és ma nagyon világosan, hogy ez a nép valami különlegesség, s hogy a világtörténelem nagy döntései valamiképpen mindig összefüggésben vannak vele." (A Föld Sója, 205. oldal.) Most kérném, hogy a fenti idézetet olvassuk el úgy, hogy a zsidó szót a magyarral helyettesítsük. Láthatóan egy átlagos Orbán beszédet kaptunk. A nyelv álruhába öltözteti a gondolatot.

Orbán Viktor négy éve mást se mond, mint azt, hogy a magyar egy különleges nép, és azt is állította, hogy magyar az, aki részese a Turul vérszövetségnek. A német megszállási emlékmű lényege nem pusztán történelemhamisítás vagy nemzeti önfelmentés. A nemzeti összetartozás emlékművének folytatásaként magába sűríti az Orbán-rendszer ideológiai törekvéseit, és nem mellesleg látens antiszemitizmust is megjelenít. Tegyük ezek mellé a rendszeralapítást az új alaptörvénnyel, a jogállam felszámolásával. Az a nép, mely nem képes szembenézni a múltjával, arra van ítélve, hogy örökké megismételje azt.