Viszolyogtató operett

Viszolyogtató operett az élet. Természetesen. Ez Thomas Bernhard és az én véleményem. Mindenféleképpen. Bernhard "Egy innsbrucki kereskedőfiú bűne" című elbeszélése Francois Mauriac regényét idézi fel bennem. A "Viperafészek" a francia katolikus felső-középosztály képmutató világát, Bernhard az osztrák katolikus polgárság visszataszító életét állítja elénk. Amíg Mauriac vallásos-pozitív teátrális katarzisban, egy megtérő szemszögéből értelmezi és zárja művét, addig Bernhard komor világából csak egy kiút van: az öngyilkosság lehetősége. "Az élet számunkra perverz állati és perverz filozófiai pestisből és viszolyogtató operettből állt." Bernhard számára az élet börtön, alkalom a szenvedésre. Életképeiben Avilai Szent Teréz pokol-víziói köszönnek vissza. Tökéletesen ismerte a katolicizmust, gyilkos kritikái igazak és hitelesek. Georg az innsbrucki kereskedőfiú Georg Trakl személyét és tragikus sorsát tárja fel, a költőét, kereskedők ivadékát, aki gyógyszerészetet tanult Bécsben, és aki végül öngyilkos lett. Bernhard, aki versírással kezdte pályáját, közel érezhette magához földije sorsát, átélte, megélte tragikumát. A Keleti-Alpok e nagyszerű költőjének alakjához immár egy másikét is odahelyezhetjük. A világ számukra perverz állati és perverz filozófiai pestisből és viszolyogtató operettből állt.


Thomas Bernhard: Egy innsbrucki kereskedőfiú bűne. Összegyűjtött elbeszélések. 195-205. oldal. Kalligram, 2012.