2014. január 3., péntek

A menthetetlen



Thomas Bernhard: A menthetetlen. Európa Könyvkiadó, 1992.


Ott állt a fogadó közepén és várt. Tett két lépést előre, majd gyorsan visszalépett. Egy idő után rájött, hogy a vendéglősné a disznókat eteti. Közben arra gondolt, hogy aki megöli magát, soha nem a számára legkedvezőbb időpontban öli meg magát, míg az úgynevezett természetes halál mindig a legkedvezőbb időpontban következik be. Végre bejött a vendéglősné, ő még mindig ott állt, később elment Traichba. A történet róla szól, meg a menthetetlen Wertheimerről, és közös barátjukról Glenn Gouldról. Létfilozófikus mű. A zene, mint matematika. A Steinway billentyűi, mint számjegyek. A leütött hangok, mint szavak. Transzponálás más létnembe. A Goldberg-variációkat eredetileg kedélygyönyörködtetőnek szánták, és csaknem kétszázötven évvel később megölt egy reménytelen embert. A Mozarteumban történt. Délután négy óra, első emelet harminchármas terem. Ők hárman Horowitz tanítványok; Glenn Gould a Goldberg-variációkat játssza, ami huszonnyolc évvel később egy ember halálát okozza. A zene félelmetes hatalma. Thomas Bernhard műve csaknem huszonnyolc éve íródott. A Goldberg-variációk szavakba transzponálva. Glenn Gould interpretációját követve. Kötelező darab.


"De az emberek nem értették, mire gondolok, ahogy sohase értik, ha valamit mondok, mert amit mondok, ugyebár nem azt jelenti, hogy azt mondtam, amit mondtam, mondta, gondoltam."


A könyv

A zene