Esti

Esterházy Péter: Esti. Magvető, 2010.


"Én nem én vagyok, te sem vagy ő, ők sem ezek."
 Evelyn Waugh


Akkor is itt ültem, kinéztem az ablakon, mely benéz az épületbe, szemben a túloldalon, az ajtón túl Esti felolvasott. Nem vagyok találkozós típus, csak virtuális kielégülő. Itt találkoztam egykor a király fiával, később a király fiának fiával is, ott jött szemben a lépcsőn. Az oszlopok mögül váratlanul Habsburgok és Esterházy bukkanhat elő; most már tudom, bármi megtörténhet.

Csak most jutottam hozzá (hozzám jutott?) Esterházy könyve. Esti a Pétereknél. Estiházy vagy amit akartok. Belekóstoltam, lehunytam szemem, fölnyitottam, a könyvbe néztem, bólintottam, geniale. Ki ír mit kiről? Idézetek idézik az idézőket. Átirat. A világirodalmat ismerni, Esterházyt olvasni csak úgy érdemes. Váratlanul ismerősökkel fut össze az ember; bármi megtörténhet. Akár kettő után négy is jöhet, mint a Kölcsey Központ liftjében. Ez a lift lett Esti élete.

Debrecen -- Klinika -- Elméleti Tömb -- földszint+4szint=1.emelet. Ez volt Esti számos élete.

Miről is írt Esti? Rólunk (rólad és rólam), önmagáról, mindenről (másik fordításban semmiről), az értelem életéről és haláláról, a létről, Platon Kuzmics Kovaljovról, és a rizsáról. Ez a könyv lett Esti élete. Csak ezt akartam közölni veled.